Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

12. fejezet (16+)

Jungkook

Hanyatt dobtam magam az ágyon, és meredten bámultam a plafont. Kezeimet a fejem alá tettem, és tűnődtem a mai randimon. Imádom Yuju-yaht, tényleg. Tökéletes lány, mind külsőleg, mind belsőleg. Mikor legelőször találkoztunk, akkor lettünk mi is a Smart arcai. Sokat találkoztunk, beszélgettünk, és mire észbe kaptam, beleszerettem.

Tényleg úgy éreztem, hogy az a szerelem, amit iránta érzek, mert folyton rá gondoltam, ha a közelébe kerültem mindig mind a ketten zavarban voltunk. Imádom, ahogy édesen elpirul, de ha jobban belegondolok, én is rendesen el tudok vörösödni, ha zavarban vagyok. A srácok meg folyton azzal szívattak, hogy nem tudok Yuju-yah közelében lenni fehéren, csak vörös árnyalatot mutatva. Nem olyan gyorsan jöttünk össze, mivel én sem vagyok egy rámenős alkat, és Yuju-yah sem egy tapadós, így több mint egy évig csak kerülgettük egymást, pedig már mind a ketten vonzódtunk a másikhoz. Talán Yerin-ah is körül-belül olyantájban bolondult bele Yoongi hyungba, csak hyung nem akar olyan kapcsolatot, ahol nem tud 100%-ot nyújtani. Nekünk sem könnyű, ez tény, de azért a GFriend és a BTS sok helyen megfordul a közös munkák során, és akkor ki is használjuk a pillanatokat.

A magánéletünkben, pedig a bujkálás megy, elég keményen. Szeretnék elmenni a barátnőmmel moziba, szórakozóhelyre, úgy mint a normális emberek, de ez sajnos egyelőre lehetetlen, csak akkor szabadna, ha felvállalnánk a kapcsolatunkat, de jelenleg annak is örülünk, hogy a két cég engedélyezte ezt titokban.

Szóval míg a barátnőmön agyaltam, hogy mennyire szeretem, de akkor miért is érezek, valami űrt a szívemben, valamit mintha elveszítettem volna, ekkor el is szundítottam.

Halk csobogást hallgattam, megnyugtatta a lelkemet. Ott ültem a folyóparton, néztem a tükör tiszta vizet, és vízmosta kavicsokat dobáltam bele. Ahogy a víz fodrozódni kezdett, úgy rajzolt ki nekem egy bájos arcot, egy gyönyörű arcot. Minji-ssi. A folyóba nézve, látva tükörképemet, alig múlhattam 14 éves, nagyon fiatal vagyok még.

- Ó, elnézést – hallottam meg egy vékony hangot, odafordultam, és egy kosár szennyesruhát cipelt egy fiatal lány. Velem egykorú lehet, nagyon szép. Te jó ég, hisz ez Yuju-yah!

- Semmi baj, Yuna-ssi vagy, ugye? – zavartan tűrt a füle mögé egy kósza tincset, majd bólintott.

- Minji kisasszony szolgálója vagyok – mondta halkan.

- Igen, most már rémlik – mosolyogtam rá. – Minji-ssi merre van? – kérdeztem meg, mire az arcán egyetlen röpke pillanatra valami árny futott végig, de lehet, hogy csak képzelődtem.

- Fent – mutatott a dombtető felé, ahol magányosan álldogált egy hatalmas fa. Mindig oda ültünk le hárman, vagy feküdtünk hanyatt kiskorunk óta én, Minji-ssi és Jimin-ssi.

- Akkor megyek is – álltam fel, és indultam volna a dombtetőre.

- Daegam – szólított le. Igen, az én megszólításom ez, hisz a király fia vagyok ugyan, de az anyám egy szolgálólány volt, míg bele nem halt a születésembe. Megfordultam, a lány szemei ragyogtak, ahogy rám nézett, vártam mit is akar mondani -, örülök, hogy láttam – hajolt meg. Biccentettem és már szaladtam is felfelé.

Ott feküdt a fűben, és nézte a kék eget, ahogy úsztak rajta a felhők. Azt szerettem benne, hogy nem volt egy kényeskedő lány, mindenbe benne volt. Nagyon régóta ismerjük egymást, általa kaptam a legjobb barátomat is, vicces, de Jimin-ssi lopva szerzett minket.

- Minji-ssi – szólítottam le. Felült, és azonnal ragyogóan mosolygott. Felém nyújtotta a kezét, hogy húzzam fel. Kezei annyira aprók voltak, és olyan lágyak, öröm volt megérinteni. Felhúztam, majd megbillentem, és hogy meg tudjunk állni, szorosan magamhoz szorítottam.