Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

3. fejezet

Jungkook

Tény, hogy mostanában hullafáradt vagyok, el tudok aludni bárhol és bármikor. Mióta elköltöztünk a Hannam the Hillre, igazán azt érzem, hogy meg sem érdemeljük ezt sok mindent, hogy még keményebben kell dolgoznunk, ezért is hajtsuk kicsit túl magunkat.

De azért odafigyelünk egymásra, ahogy Jimin hyungnál, mert megint túlzásba vitte a fogyókúrát. Alapból fogyunk, mert rengeteget mozgunk, plusz a testedzések, hogy bírjuk a koncerteket, és alig marad időnk kajálni, pedig a gyomromnál semmit sem szeretek jobban.

A ma esti programunk Jin hyunggal, hogy megnézzük az új sorozatot, ami a Silla királyság idejében játszódik. Jó kis sorozat, tele van ármánykodással és intrikában, kíváncsi lennék rá, hogy vajon a valóságban is így történtek-e a dolgok? Néha olyan jó lenne visszautazni az időben, és látni az akkori embereket, hogy vajon azt adjuk-e vissza a sorozatokban, mint amit átéltek?

- Te mi szeretnél lenni, ha kapnál egy ilyen szerepet? – kérdezte Jin a chips majszolása közepette.

- Katona, hadvezért – feleltem, mert ezt éreztem magamhoz közelinek.

- Nem szeretnél király lenni?

- Nem, nézd meg, mindene megvan, mégis boldogtalan. Mindig valakik el akarják távolítani a trónról, vagy az életére törnek – nyúltam a zacskóba. – Mert te?

- Én szívesen lennék király, szerintem ilyen jó képű uralkodója sosem volt a Silla kornak – húzta ki magát vigyorogva. Elnevettem magam.

- Az tény, hogy szerintem te fantasztikus király lennél – jegyeztem meg.

- Én mindig fantasztikus vagyok – vigyorgott büszkén, én meg egy hatalmasat ásítottam, ami azt jelezte, hogy ezt a mai részt nem fogom tudni végignézni, mert annyira fáradt vagyok.

A gyors zuhanyzást követően, belebújtam a boxerba és a szürke bemelegítő nadrágomba, majd siettem bebújni a puha ágyikómba. Nem szoktam felülre felvenni semmit, mert itt alapból nagyon meleg van, meg szeretem ahogy a takaró simogatóan körbeölel. Az álom szinte megrohant.

Gyönyörű tavaszt láttam, virágok illatai töltötték meg a teret, és én ott álltam a palota lépcsőinek közepén, körülöttem tanácsosok, miniszterek, szolgálók, és fent ott állt a király mellette szorosan a barátja. Arcukat nem láttam, pedig a látásommal nincs baj, de mintha köd ölelte volna őket. Négy ember arcát nem láttam, négy embert zárt el előlem a homály.

- Kérlek, bocsáss meg, de a szívemnek nem tudtam parancsolni – védekeztem, a szívem remegett, nem is, inkább rettegett, hogy most élem meg életem utolsó pillanatát, hogy soha többé nem lesz holnap, és nem lesz Ji.

- Ez megbocsáthatatlan! – kiáltotta rám a királyom jobbján lévő férfi. Ismertem őt, tudtam, hogy a király legjobb barátja, ahogy a király az én bátyám. – Felségárulást követtél el! Beszennyezted Gongju Mamát.

- Nem, ez nem igaz! 5 éves korunk óta barátok vagyunk, majd 14 éves korunk óta szeretjük egymást, és ezt te tudtad, nagyon is tudtad. Tudtad, hogy őt akarom elvenni feleségül, mégis közölted, hogy az apák szövetsége értelmében elveszed feleségül, pedig csak annyi van kikötve, hogy a fia felesége lesz Park tábornok lánya – hatolt át a szívemen a harag.

- Elhallgass! Tiszteletlen hangnemet mersz megütni királyoddal szemben? – támadt a balján lévő Tanácsosok egyike.

- Ő elsősorban a testvérem, és csak utána a királyom – közöltem.