Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

9. fejezet

Minji

Egyszerűen hátat fordított nekem, és otthagyott a folyosón. Fogalmam sincs, hogy mit is vártam tőle igazán... nem tudom. Csak azt éreztem, hogy könnyek mossák az arcomat.

A gyűrűt lehúztam és visszahelyeztem a másik kezemre, és végre láthatatlanná váltam az emberi szem számára. Ránéztem a borítékra, és a hátam közepére kívántam a munkámat. Egy 35 éves nőért kell mennem a kórházba, leukémia.

Végigsétáltam a folyosón, ráfordultam a bowling pályára, és ott ült a bátyám. Könyökével támaszkodott meg a térdén, és meredten figyelte Jungkook-ssi játékát. Természetesen az összes bábú eldőlt, és Yuna-ssi rögtön a nyakába is ugrott, arcukon mosoly táncolt.

- Mi van veled, haver? - érintette meg Yoongi-ssi a bátyám vállát, aki összerezzent a barátja közeledésétől. Láttam a tekintetén a zavartságot.

- Hol van, Minji-ssi? – érdeklődött Jimin-ssi.

- Nem tudom – felelte Namjoon-ssi, és még csak fel sem emelte a fejét.

- De együtt mentetek ki – erősködött tovább.

- Akkor keresd meg, a te barátod! – pattant fel a bátyám, és nyúlt a golyóért.

- Azért az túlzás, hisz még csak nem is ismerem, bár nagyon szeretném jobban megismerni – nézett utána értetlenül Jimin-ssi. Oppa dühösen akarta elhajítani a golyót, de az ujjai beleragadtak, és kellően vágódott hason tőle. A srácok először megijedtek, majd miután látták, hogy semmi baja, hatalmas hahotázásban törtek ki.

Folyamatosan néztek a mosdók irányába, legszívesebben leléptem volna, de nem tehettem meg velük. Visszasétáltam a mosdóba, majd újra áthelyeztem a gyűrűt.

- Végre! – rohant hozzám Taehyung-ssi. – Azt hittem hazamentél!

- Tervben volt, mert nem éreztem jól magam – sandítottam a bátyám felé, aki elfordította a tekintetét.

- Remélem most már jobban vagy, mert estére van még programunk – kacsintott rám Taehyung-ssi, miközben a hátam közepét cirógatta.

- Csak elrontanám a hang... - mondtam volna, de erre Jimin-ssi megragadta a kezemet, és miközben vonszolt maga után, megrohant egy emlékképe.

Mindenfelé katonák, szigorú volt az őrizet a Palotán belül. A szolgálók szinte egyetlen percre sem hagyták magára a nagyherceget. Az egyik ablak viszont résnyire csupán, de nyitva maradt és ez elegendő volt Jimin-ssi számára, hogy beosonjon. A nagyherceg mélyen aludt, és ijedten riadt meg, ahogy Jimin-ssi befogta a száját, és a torkához tartotta a kardját.

- Üdvözöllek Nagyherceg – vigyorgott rá elégedetten. – Eljött az utolsó órád! Te vagy a listám utolsó darabja – mivel látta, hogy nagyon mondani akar valamit, elengedte a száját.

- Most kiálthatnék az őrségnek, de nem teszem, mert te nem vagy egy hidegvérű gyilkos – nézett rá bátran Jin-ssi, láttam a szemeiben, hogy nagyon alábecsülte Jimin-ssit.

- Lehet, de te elvettél tőlem mindent, amiért érdemes volt levegőt vennem – kezdte dühösen és fájdalmasan Jimin-ssi. – Namjoon-ssi atyám helyett atyám volt, Minji-yah olyan volt a számomra, mint egy húg, és Jungkook-ssi, a legjobb ember és barát, akit valaha ismertem. Kegyetlenül végeztél velük, mindez azért, mert önálló akaratuk volt, mert nem követték a parancsaidat. Annyit mondj meg, hogyan voltál képes megölni a saját öcsédet?