Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

19. fejezet

Namjoon

Mikor Yoongi hyung kiterítette a lapjait, köpni-nyelni nem tudtam. Elvileg én vagyok a leader és mégis ő az, aki felnyitotta mindenki szemét. A jelen lévő hat ember tisztában van a múltjával, és a benne élő húgommal, viszont Hyung az egyedüli, akit nem ő ébresztett fel.

Igaza volt abban, hogy az eltelt pár hétben, mindenki a másikat méregeti, mindenki titkolni akar valamit. Történetesen én arra vártam, hogy Hoseok-ssi mikor áll elém, mert biztos voltam benne, hogy a húgom elmondta neki, hogy mi is emlékszünk. De nem jött. Picit olyan érzésem volt, mintha elveszítettem volna a vezetői erőmet. Végül is valahol megértettem Hoseok-ssi döntését, de ez olyan dolog, amit egymással igen is meg kell beszélnünk. Mikor megkérdezte, hogy mi a tervünk Minji-ssivel, a válaszunk egyértelmű volt.

- Szabaddá tenni, amit elvileg te meg is tehetsz, hisz nem ő ébresztett fel – néztem rá. Számomra ez volt a legtermészetesebb dolog.

- Ja, csak eszem ágában sincs – közölte, én meg nagyot néztem. De nem csak engem döbbentett meg a válasza. Nem lehet, hogy Hyung hozta magával a múltbéli rosszindulatot, mert azt nem hiszem el.

- Indok? - kérdezett rá Jin hyung.

- Egyszerű, mert nem az én döntésem és feladatom. Jungkookie önmagától emlékszik – mondta ki, tehát a sors eleve így tervezte volna. Hogy-hogy Jungkookie emlékszik, valóban ennyire erős lett volna az a szerelem közöttük? Ekkor lépett ki álmos fejjel a töki.

- Valamiről lemaradtam? - kérdezte Jungkookie.

Jungkook

Megbántam, hogy felébredtem, mert mikor a hyungjaim rám néztek, úgy éreztem, hogy az évszázad bűne nyugszik a vállamon. Egyikük sem szólalt meg, egyikük sem válaszolt a kérdésemre. Majd Yoongi hyung sóhajtott egy nagyot.

- Elmondtam – közölte. Mi a francot mondott el? Ó, a fenébe!

- Sajnálom Jungkookie – szólalt meg csendesen Jin hyung. - Sosem hittem volna magamról, hogy ennyire kegyetlen is tudok lenni.

- Mert nem tudsz – feleltem. - Te nagyszerű ember vagy, és szeretlek, ezt te is tudod, az meg már a múlté.

- Tudsz mindent? - szólalt meg csendesen Taehyung-ssi, és nem nézett a szemembe, csak a cipője orrát vizslatta, mintha az majd megadná a választ. Nyeltem egy nagyot.

- Igen.

- Akkor felszabadítod? - kérdezte meg.

- Nézzétek, az hogy a múltban mi történt egy dolog, most nem azt az életünket éljük, és...

- Most hallgass el! - Nem kiabált Jimin hyung, de éreztem a hangjában megbújó fenyegetést. - Gondolkoztál azon, hogy milyen lett volna, ha te élsz ennyi ideig egyedül? Emlékezve azokra a szörnyű dolgokra? Én csak, vagyis mi csak most kaptuk vissza, de nekem bőven elég ennyi is belőle.

- Nem érted, most Yuju-yahval járok és Taehyung-ssi...

- Nem szereted, a vak is látja, mióta Minji-ssi felbukkant a kapcsolatod zuhan a lejtőn – közölte azt a tényt, amit magam is tudtam, főleg mikor hazajöttünk Amerikából, és ott aludtam nála. Istennő volt a fekete fehérneműben, végtelenül szexi és gyönyörű, de még sosem történt velem meg az, hogy csődöt mondjak. Sem a testem, sem a szívem nem engedelmeskedett.

- Minji-ssi adott egy esélyt, de hiába közeledek felé, olyan akár egy jégcsap, minden egyes nap, mikor találkozunk azt várom, hogy mikor mondja ki, hogy ő erre képtelen – csuklott el Taehyung-ssi hangja.