Az nem számít

XIX.

Reggel 7 óra van, én pedig éppen péksüteményekkel teli zacsikkal megyek Mia felé, ahogy megbeszéltük, csak éppen az a baj, hogy hétre volt megbeszélve a reggeli, így már csörög is a pulóverem zsebében a telefonom, ahol gondolom a barátnőm keres, így ki is kapom a készüléket a zsebemből, és ahogy felveszem azonnal bele is szólok.

- Három perc, és ott vagyok.

- Oh hát én még az ágyban vagyok, de ha három perc múlva itt vagy, akkor gyorsan felöltözök, vagy ha jobban belegondolok lehet nem is kellene.- hát ez nem Mia, az biztos.

- Max?- állok meg a zebra közepén, majd az éles dudaszóra, felkapom a fejemet, és gyorsan lefutok az útról- Max most majdnem elütöttek miattad!

- Azért ennyire nem kell sietned hozzám- nevet a vonal másik végén.

- Verstappen!- szólok rá ingerülten, majd ő ismét felnevet a vonal másik végén.

- Jól van, jól van. Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, mikor érsz rá, arra az egy napra. Szóval mikor érsz rá?- valami nyikorgott, gondolom felült az ágyban.

- Mióta kelsz te hét előtt?

- Amióta érdekel, hogy mikor érsz rá.- csoszog valami, bekapcsolnak egy gombot, majd a kávéfőző zaja szolgáltatja a háttérhangot, én pedig beütöm a kapukódot, és belépek a társas ház előterébe.

- Nézd Max, most éppen nem alkalmas, Miával reggelizek.- valami pittyegni kezd a háttérben, és csésze csörgés hallatszik.

- Csak öt perc, vagy annyi sem, csak mond meg mikor érsz rá, én pedig megoldom, hogy én is ráérjek, nekem az nem gond- hadarja el talán egy szusszra az egészet.

- Hidd el őszintén nem tudom, nincs nálam a határidőnaplóm, jelenleg még azt sem tudom pontosan, hogy hogy vagyok beosztva dolgozni. Ha hazaérek este, max olyan 11 felé, akkor felhívlak, ha neked az az időpont megfelel.

- Rendben, de akkor tényleg felhívsz igaz?

- Hát persze, Max. Komolyan felhívlak, ha hazaértem.- nyugtatom meg a hollandot- De most le kell tennem, ideértem Miához. Addig is szia Max.

Miával, mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. Talán ennek a régi barátság, vagy a sok közös dolog az oka, nem tudom, de amíg ennyire jó a barátságunk, addig nem is érdekel. Neki is hasonló háza van, mint nekem, és egy ugyan olyan corgija. Most pedig ezzel a corgival és a gazdijával indultam el a városba felújítani a nyári ruhatárunkat, mivel csak 10 óra van, és nekem csak egyre kell bemennem dolgozni, barátnőmnek pedig kettőre, így van időnk bevásárló körutat tartanunk, persze csak miután hazamentünk az én kutyusomért is. A két kisállat nagyon szeretni egymást, tekintve hogy testvérek, a harmadik pedig Olivernél van. Nem hátráltatnak minket a sétában, mondjuk nem is segítenek, pont a mi tempónkat tartják.

- És kivel beszélgettél a lépcsőházban?- néz rám az első üzlet után barátnőm.

- Mi?- nevetem el magam zavartan.

- A lépcsőházban, valakivel telefonáltál. Vagy csak halucináltam?- néz fel rám, mivel idő közben lehajolt, hogy elvegyen valamit a kutyus szájából.

- Öh nem, nem halucináltál, telefonáltam.

- Igen? És kivel?

- Csak egy...

- Engem már nem is hívtok a csajos programokba?- szólal meg a hátunk mögött egy nagyon ismerős hang, mindketten hátra kapjuk a fejünket, ahol meglátjuk Olivert a harmadik kis corgival, akihez a miéink oda is futottak- Jobban örülnek nekem a kutyáitok, mint ti- neveti el magát a fiú.