Az nem számít

XXXIII.

- Jó reggelt doktornő.

- Jó reggelt!

- Üdvözlöm, doktornő.

- Áh kisasszony szép napot.- hallom a reggeli üdvözleteket ahogy haladok fel a munkahelyemre. A cipőm kopog a márvány lapokon, a napszemüvegem a fejem tetején pihen, a ruhám pedig kifogástalanul áll rajtam. Csuklómon a karpereceim, és karórám, a körmöm kilakkozva, nyakamban egy nyaklánc és persze a belépő, amivel beengednek a futam helyszínére, hiszen az itt dolgozó főorvosnak mégiscsak itt kell lennie a francia nagydíjon, nem?

Benyitottam az új irodámba, ami persze minden hétvégén változni fog, amikor futam van. Az iroda már az én stílusomat tükrözi, hiszen amikor aláírtam a FIA-val a szerződést, akkor elkezdték berendezni az irodákat, úgy ahogy azt én kértem. Ledobtam a táskámat és a zakómat az asztalom előtti székre, és elfoglaltam a helyemet. Az asztalon már szépen sorba rakva vártak a papírjaim, minden sorba volt rakva, név, csapat, kor... Minden csapaton végig kell mennem, átnéznem a papírokat, és minden versenyzővel beszélnem kell. Minden egyes versenyzővel, legyen az Mercedeses, Ferraris vagy éppen Red Bull-os pilóta. Talán nem gondoltam át ezt az állást elég komolyan.

10 csapat, csapaton ként 2 pilótával, egy pilóta 10 perc beszélgetés, szimpla matekkal az 200 perc lesz, ami durván számolva is több, mint három óra egy helyben ülés lesz számomra, és ebbe még a plusz idő sincs beleszámolva, ami persze minden csapatnál lesz. Na jó, nekem ehhez kell csoki, kávé vagy energia ital. Vagy ha jobban belegondolok akkor mindhárom. Elindultam le, mert persze nekem most is a harmadikon van a munkahelyem. Lerohantam a lépcsőn, el először a kávéautómatához, utána az ételautómatához, ahol szereztem magamnak csokit, de energia italt sehol nem láttam, azonban egy ismerős alak jött velem szembe.

- Szia, Sofi.- ölelt meg Pierre, amit én is viszonoztam.

- Szia Pierre, hogy s mint?

- Megvagyok köszönöm, de valamit kerestél ha jól láttam.- mutat az italautomatára.

- Öh igen, energia italt.

- A kávé és a csoki mellé? Az szép doktornő, de gyere nálunk egy csomó van.- nevet, és a Red Bull feliratú garázs felé kezd menni, én pedig követem, de az ajtó előtt én megállok, míg ő bemegy azon- Na nem kell?- néz rám hátra miközben rajtam nevet.

- Hát nekem ide be szabad jönni, vagy ez itt hogy- nem engedi, hogy befejezzem, mert beránt maga mellé.

- Te nem tartozol egy csapathoz sem, ha jól tudom, oda mész, ahová akarsz, vagyis az egyéni szobák előtt kopogj, mert azokhoz tarozik fürdő is, és

- Oké, oké, ennyi elég lesz.- tartom fel kezemet nevetve a túlbuzgó pilóta miatt.

- Na akkor Red Bullt?- nyitja ki a hűtőt, ami tele van energiaitallal.

- Jöhet.

Kezembe nyom egyet, majd magának is kinyitja a kezében maradt dobozt, és fel is hajtja annak tartalmát, az üres dobozt pedig eldobta a megfelelő szemeteskosárba. Felém fordult, hogy beszéljen, de valaki megelőzte belépve a helyiségbe.

- Pierre a főnök- néz a francia felé az újonnan érkezett személy, de végül rajtam állapodott meg tekintete- Sofi?

- Én szerintem most megyek. Majd jöttök, ezt pedig köszönöm Pierre.- tartom fel jobb kezemben lévő italos dobozt.

- Ez a legkevesebb Sof, mikor kell nekünk menni?

- Öh pillanat- nyitom fel a telefonomat- ti vagytok az utolsó csapat- nézem meg a mai beosztást.