Az nem számít

XXXI.

Max nálam maradt addig, amíg el nem kellett neki utazni a kanadai nagydíjra.

Minden napra kitalált valami programot, és minden nap, eljött velem dolgozni. Nem érdekelte meddig kell ott lennie neki, meg hogy mennyire unalmas volt. Mindezt pedig azzal indokolta, hogy én is voltam már kint vele a nagydíjon, ami pedig az ő munkahelye, ekkor persze én csak nevettem rajta, hiszen a két hely még csak egy lapon sem említhető egymással.

Ma pedig az első szabadedzést nézzük a nappalimban Oliverrel, az ő ölében Caramel pihent, az enyémben pedig Süti. Köztünk egy tál popcorn, egy tál gyümölcs, chips és M&M-s. Az asztalon két pohár, egy üveg szénsavas víz, és egy üveg narancslé.

- Vizet- nyújtja ki kezét az asztal felé a mellettem ülő férfi, elhúzva a szóban szereplő magánhangzókat.

- Szobaszervíznek nézek ki?

- Hé, én egyrészt vendég vagyok, másrészt az ölemben van ő is.- mutat a kiscicára, aki valóban még mindig az ölében aludt.

- Valahogy nem igazán szoktad zavartatni magad azon, hogy nem otthon vagy, Caramel pedig nem kel fel, ha kiveszed az öledből.- nyúlok a vizesüveg felé, és töltök magamnak egy pohárral, majd meg is iszom azt, a poharat pedig visszahelyezem az üvegasztalra.

- Borzalmas házigazda vagy.

- Te meg nem vagy vendég.

- Mia, milyen barátaid vannak neked?- néz a bejárat felé, így én is arra fordulok, Mia pedig éppen akkor kezdi el levenni a lábbelijét, hogy be tudjon jönni a lakásba.

- Aranyosak,- feleli barátnőm még mindig a bejáratnál állva- de miért is?

- Nem ad inni.- mutat rám vádlóan Oliver.

- ÉN? Hát ott van az asztalon.- mutatok az említett helyre, amikor Mia is a szobában tartózkodik.

- És pohár is van, szóval ha nem baj, én kiszolgálom magam.

- Csak nyugodtan, érezd magad otthon.- mutatok az asztal felé, majd a TV-re kapom a tekintetem, hiszen kezdetét vette a mai első szabadedzés.

- Nagyszerű, mostmár poharam sincs.- áll fel Oliver az ágyról, visszateszi oda a cicát, amely eddig ölében helyezkedett el, majd a konyha felé indul, hogy hozzon magának poharat, amíg viszont távol van, barátnőm elfoglalja eddigi helyét a kanapén.

- Na nem,- méltatlankodott a férfi, amikor visszatér a nappaliba- ott én ültem.- mutat Miára.

- Pontosan, múlt időben, ugyanis mostmár én ülök itt.

- Komolyan ezek után merje nekem valaki is azt mondani, hogy nem ismerem el a női egyenjogúságot, amikor olyan szintű női diktatúrában élek, hogy ezt már nem lehetne überelni.

- Nincs is barátnőd, akkor mégis hogy élhetnél abban?- nézek rá furcsán, az ő kezében pedig megáll az éppen felemelt pohár, és vizes üveg.

- De a helyett is itt vagytok nekem ti.- folytatja eddigi cselekvés mintha mi sem történt volna.

- Aha- nézek rá elég furcsán, ő pedig leül a szőnyegre, corgim pedig azonnal odarohan hozzá, és az ölébe fekszik.

- Amúgy, miért is ennyire fontos nekünk ezt nézni?- mutat a TV-re- Eddig beszélnünk se szabad róla, az apád miatt.

- Most se miatta nézzük.

- Mi biztos nem...- jegyzi meg melletted Mia.

- Én se.

- Akkor te miért?- néz fel rám Oliver a szőnyegről.