Az nem számít

XXIV.

Megnéztünk két filmet, ebédeltünk, most pedig a szakadó esőben tartunk hazafelé, ugyanis úgy gondoltuk, jobb lesz már kettőkor elindulni, mert ilyen esőben, nem lehet éppen a leggyorsabban haladni. A rádióból éppen az aktuális top listás számok szóltak, az ablakokon pedig az eső monoton kopogása hallatszik, mellettem pedig a pilóta is kopog a kormányon a zene ütemére.

- Tudod mi érdekel?- fordulok hirtelen a holland felé, és ő is egy pillanatra rám kapta a tekintetét, ám azonnal vissza is fordult az út felé.

- Nem, mi?

- Hogy-hogy egy újság sem hozta le a hírt, hogy egy Forma 1-es pilóta ott volt a Liverpool meccsén, méghozzá egy vad idegen lánnyal, na nem mintha ezt én bánnám, csak furcsa.- figyelem a pilótát összehúzott szemekkel.

- Nem vagy vad idegen, mert mindenki ismeri az apádat, és így téged is.

- Nem ezt kérdeztem.- világosítottam fel, ha neki nem lenne ez pont elég világos.

- Tudom.- bólint, majd rutinosan kikerül egy előttünk haladó autót.

- Akkor?

- Akkor mi?- néz ismét rám egy pillanatra.

- Miért nem hozta le egy újság sem címlapon, hogy Max Verstappen a Forma 1 reménysége, egy ismeretlen lánnyal jelent meg a Liverpool meccsén?

- Valójában,- gondolkodott el- lehozta legalább három.

- Hogy mi?- néztem rá hihetetlenül- Az nem lehet sehol sem láttam, és senki sem küldte.

- Van valami kémhálózatod?- neveti el magát.

- Nem, csak minden ismerősöm tudja hogy, hogy nézek ki, és mind olvas újságot.

- Ráálítottam a sajtósomat, hogy ha bármi ilyent lát, azonnal intézkedjen, csak előtte küldje el nekem.

- Tehát neked megvannak?

- Igen.

- Megnézhetem?

- Nem- neveti el magát ismét.

- Mert?

- Mert nem.

- Tehát szegény sajtósod ott ült ma a gépe előtt és azt várta, hogy mikor kerül fel rólad bármilyen platformra új cikk?

- Hmm- átgondolja a hallottakat, majd csak utána válaszol, mintha egy nehéz kérdés lenne- nem teljesen. Ma is, és tegnap is ott ült, de nem csak a gépe előtt. Volt nála egy laptop, egy tablet, és két telefon a gép mellett.

- Persze ez teljesen normális- válaszolok neki mintha tényleg ez lenne a világ legtermészetesebb dolga mindenki számára.

- Hát neki sajnos ez, tudod te hányszor rugdosta ki a seggemet valami oltárian nagy botrányból?

- Gondolom nem tudnám megszámolni egy kezemen.

- Hát sajnos kettőn sem éppen.

- Már kezdem kicsit sajnálni.

- Oh nem kell, hidd el. Olyan jól szórakozik ezeken a dolgokon, például a mostanin is, konkrétan már könyörögtem neki, és még így is csak miattad vállalta el.- neveti el magát.

- Dehát nem is ismer.- lepődtem meg a kijelentésén.

- Nem, de segítettél a csapatnak Spanyolországban, ezért úgy érezte, tartozik ezzel.

- Nagyon aranyosnak tűnik.-jegyzem meg mosolyogva- Meddig fog még esni?

- Nem tudom, én nem viselem el tovább ezt az időjárást, mintha a világ másik felén lennék Monacóhoz képest. Ausztriában is ilyen volt az időjárás, mint itt?- kapja felém egy pillanatra tekintetét.