Rain Drops - Esőcseppek

esőcsepp (10)

Nevezzetek bolondnak vagy költőinek, de ma hajnalban éreztem először azt, hogy az élet szép, úgy, hogy komolyan is gondoltam. Szokás szerint felébredtem, hogy kiengedjem a macskát kóborolni. Általában rémesen fáradt szoktam lenni ebben az időpontban és rögtön visszafekszem aludni, de most valahogy nem ezt tettem. Van egy panorámaszerű ablak a házunkban, pont a szobámmal szemben, s ahogy elhaladtam mellette és kinéztem rajta, megakadt a szemem egy enyhe narancs árnyalaton. Napfelkelte. Gyorsan rohantam a konyhába, csináltam magamnak egy bögre forró kávét és már fel is ültem az ablakpárkányra. Ahogyan nézegettem az egyre változó színeket, eszembe jutott az a mantra, amit mindig mondogatok magamnak, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan én azt elterveztem: "the Sun will rise and we will try again". Elővettem a fülesemet és meghallgattam a dalt (twenty one pilots: Truce). Miközben hallgattam és néztem a napfelkeltét, azon kaptam magam, hogy kibuggyannak a könnyeim. Csak úgy, minden előzmény nélkül. Libabőrös lettem, egyrészt mert teljes testemmel és lelkemmel átéreztem a dalt, másrészt meg mert tudatosult bennem, hogy már csak 6 nap. Ennyi választ el attól, hogy lássam azt a bandát, akik annyi mindent jelentenek számomra. Akiknek a zenéje nélkül nem biztos, hogy ugyanott tartanék, ahol most tartok. Akiknek a dalszövegei olyan hihetetlen módon tudtak táncolni a fejemben lévő démonokkal. Akikkel ijesztő módon tudtam azonosulni. Mindig úgy gondolok vissza arra a pillanatra, amikor felfedeztem őket annakidején a Tumblr mély bugyraiban, hogy it was a match made in heaven. Én és ők, a dalaik... talán furán hangzik, de úgy érzem, hogy valahol az univerzumban meg volt írva, hogy nekünk találkoznunk kell.
Mivel véletlenszerűre volt állítva a lejátszási listám, csak pörögtek tovább a twenty one pilots dalok. A libabőr megmaradt, a könnyek megmaradtak, de társult melléjük még valami: egy hatalmas, levakarhatatlan vigyor. Nevezzetek ostobának, nevezzetek érzelgősnek, de úgy érzem, élni jó. És 6 nap múlva végre teljesül az álmom: négy évnyi szolid rajongás után végre látni fogom a hőseimet. És még mindig nem vagyok képes ezt teljes mértékben felfogni.