Néhány órája kint voltam sétálni egy olyan barátommal, akivel körülbelül egy évvel ezelőtt eléggé eltávolodtunk egymástól. Bevallom, nagyon haragudtam rá amiatt, hogy szó nélkül eltaszított magától, hogy megváltozott és nem kereste többé a társaságomat. Rosszul esett.
Körülbelül egy hónapja kezdett el visszatérni úgy igazán az életembe és bár igyekeztem kerülni őt, végül mindig meggondoltam magam és esélyt adtam neki. Sose hoztuk fel a témát, úgy vagyunk egymással és ezzel az egésszel, mintha mi sem történt volna és az az igazság, hogy elmúlt minden rossz érzésem felé. Fogalmam sincs, hogy azért sepertem-e mindent így a szőnyeg alá, mert hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek csak úgy jönnek-mennek az életemben vagy mert hiszek a tiszta lapokban és valóban el tudok tekinteni a rossz érzésektől...
De nem ez a lényeg most. Az a lényeg, hogy ma olyat mesélt nekem, aminek hatására ismét rá kellett döbbennem arra, hogy mennyire mázlista életet élek. Arra, hogy lehetne sokkal rosszabb. És arra is, hogy sosem tudunk igazán megismerni egyetlen embert sem. Fogalmunk sincs arról, hogy ki mivel küszködik, hogy mivel kellett szembenéznie a múltjában, hogy min mehet keresztül nap mint nap... Mostanában elég gyakran megkérdőjeleztem, hogy valóban megéri-e kedves lenni az emberekhez? Hogy tényleg akkor is jónak kell lenned, ha a másiktól sosem fogod visszakapni ezt? És így ma rájöttem, hogy igen. Mert tényleg annyi sok aljas és rossz dolog létezik a világon. Szemét emberek, korrupt társadalom, haldokló bolygó, romba döntött emberi sorsok... Ha egy ilyen világban valaki kedves és önzetlen tud maradni, na az az igazi érték. Sajnos a gonoszságra bárkire képes. A valódi szeretetre már kevesebben. Ne legyetek szemét emberek, ne ítélkezzetek feleslegesen és ne bántsatok senkit sem, ne tegyétek ti is nehezebbé az embertársaitok sorsát. Nem éri meg.
U.I.: Tudom, hogy ez egy közhelyes szentbeszéd lehet most sokak szemében, de még mindig a megejtett beszélgetes hatása alatt vagyok és ki kellett írnom magamból.
YOU ARE READING
Rain Drops - Esőcseppek
RandomEsőcseppek, avagy Rachel Humphrey éjjeli, mély filozofálásai, de nem csak! Mivel úgy gondolom, hogy valahol az univerzumban biztosan van értelme annak, amiken én éjnek évadján, alvás helyett gondolkodom, úgy vélem jó lenne kiírni őket magamból, még...