Rain Drops - Esőcseppek

help me, help you (2)

Sziasztok!

Ez a fejezet igazából talán egy esőcseppnek jobban megfelelt volna, de néhány szóban képtelen vagyok elmondani a véleményemet, szóval erre fogok "pocsékolni" egy help me, help you részt, mert egyszerűen ezt a dolgot ki kell írnom magamból. Hogy mégis micsodát? Azt az ördögi témát amit úgy hívnak:

C R U S H

Volt annyi eszem, hogy ismét utat engedjek az érzéseimnek és a múltkori crushom után megint elkezdjek epekedni, mert úgy hittem, vagyis úgy láttam, hogy van némi esély arra, hogy mégis érdekelhetem. Mondanám, hogy haha, megint jól bevettem, de igazából ez nem igaz, mert még semmit sem tudok biztosra.

Az én crushommal az a helyzet, hogy szerintem nem tudja ő sem mit akar. Valahogy úgy érzem, hogy igenis lenne esélyem nála, úgy érzem, hogy érdeklem, de nagyon ritkán történik meg az, hogy ténylegesen valami olyat tegyen, amivel jelezné felém ezt a dolgot, így rettenetesen bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Szívesen lépnék én, de egyszer már a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna, így nem merem többet elrontani. Különben is van bennem annyi tartás, hogy ne én kezdeményezzek, mert igenis egy férfi dolga ez.

Az a baj szerintem a mai generáció férfiegyedeivel - és itt ki is emelem, hogy tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára -, hogy annyira el vannak kényelmesedve, hogy szinte elvárják, hogy a nők "ugorjanak a karjaikba", hogy a nők teperjenek utánuk, ők meg csak játszadozhatnak velük kedvükre.

Álljon meg a menet: lányok, miért is csináljátok ezt?

Minek harcoljátok ki a figyelmét olyan embernek, aki fittyet hány rátok? Valakinek, aki nem értékel titeket, úgy, ahogyan értékelve kell lennetek? Mire jó az, ha valakinek csak a tested kell, de a lelkedre már nem kíváncsi?

Oké, eltértünk a tárgytól, a crushom nem egy ilyen srác. Kiismerhetetlen, az biztos, de nem ilyen. Fogadok, hogy egy szál barátnője sem volt eddig vagy hogy már annyiszor visszautasították, hogy egyszerűen nem mer semmit tenni. Ez érthető. Ezzel csak az a baj, hogy ha sokáig tétovázik, elszalasztja a lehetőséget ami előtte áll.

Ez történik most. Mondhatni.

Eljutottam arra a szintre a napokban, hogy magasról tegyek a crushomra és ne válaszoljak egyetlen Snapchat üzenetére sem. Hogy miért?

Első sorban azért, hogy talán vegye észre magát. Vegye észre azt, hogy nem leszek mindig ott, hogy nem vagyok egy bebiztosított pont az életében. Hogy nem érek rá várni, mert már eleget vártam.

Másodsorban pedig azért, mert nem éri meg a csodára várni. Nem éri meg kényszerképzetekbe ringatni magad miatta. Mert ez csak az: képzelgés, vágy... De semmi látszata nincs, semmi anyagi tartalma. Akkor meg megéri?

Megéri egész nap azt nézegetni, hogy fent van-e Facebookon? Hogy hátha ír? Hogy félóránként csekkold a Snapchatet annak reményében, hogy megnézte a képet amit küldtél? Hogy olyasmi után várakozz, ami talán meg sem történik? Hogy közben az élet elrohanjon melletted?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nem éri meg. És mondjak el egy titkot? Mióta nem válaszolok egyetlen fényképre sem amit küld, sokkal felszabadultabb vagyok. Mióta úgy kezelem, mintha csak ő is egy srác lenne a többi közül - annak ellenére, hogy nem annak érzem -, azóta a világ is kitisztult és új lehetőségeket látok magam előtt.

Már nem vagyok rabja a képzelgéseknek, az idegeskedésnek, a mindenféle elméletnek és a "mi lenne, ha..." féle dolgoknak. És ennek hihetetlenül örülök.

Lányok, egyszerűen nem éri meg olyan után sóhajtozni, aki egyértelműen nem érdeklődik irántatok. És olyan után sem, aki nem tudja mit akar. Akkor már legyen férfi a talpán és döntsön.

Honnan tudjátok, hogy életetek szerelmét nem pont most szalasztjátok el azért, mert egy elérhetetlen személy után vágyakoztok? Hogy nem épp most sétál el mellettetek az utcán az a srác, akinek a szemében nem csak egy játékszer vagytok? Aki értékelné titeket és minden hóbortjaitokat imádná?

Ebből az egész bejegyzésből talán azt szűrhetitek le, hogy én most lázadok itt, holott nem igaz. Nem fogom letagadni, hogy a szívem megdobban ha a crushom a közelben van. Hogy érzek iránta valamit, ami nem szerelem, de nem is barátság. Hogy igenis tetszik nekem. Nem tagadom. Semmit sem tagadok ezekből.

A helyzet csupán ez: nem fogom megvárni, ameddig végre veszi a fáradtságot dönteni, nekem nincs szükségem az életemben jelenleg a folyamatos bizonytalanságra. Inkább eljátszom azt, hogy nem érdekel, így nem fogok akkorát csalódni. Sőt, az is lehet, hogy holnap majd egy olyan személlyel találkozom, aki teljesen megváltoztatja az életemet. Mert elegem volt abból, hogy folyton sajnáljam magam és abban a hitben ringatózzak, hogy én márpedig szerencsétlen vagyok.

Nem vagyok az. Hiszem, hogy hogyha egy kicsit másként kezdem el nézni az egész helyzetet és a kezembe veszem az irányítást, akkor előbb utóbb minden jól fog alakulni. Mert őszintén, ennél jobbat érdemlek. És ti is mind, akik ugyanilyen vagy hasonló helyzetben vagytok.

Tudjátok mit mondok?

Mindannyian egy William Magnussont érdemelnétek az életetekbe. Talán sokan azt mondjátok, hogy olyan srác mint ő nincs a valóságban, pedig igenis van, csak meg kell találni valahogy.

De az úgy nem fog menni, ha olyat akartok, aki úgysem lesz a tiétek, akármennyire is keményen próbálkoztok.

Kíváncsi vagyok, veletek mi a helyzet? Voltatok már hasonló szituációban? Vagy ti hogyan teszitek túl magatokat egy crushon?