Hölgyeim, egy jótanács: mindenek felett és mindent megelőzően először tanuljátok meg önmagatokat szeretni, mielőtt bárki más iránt érzéseket akarnátok táplálni. Mert nincs is rosszabb annál, amikor az ember semmit sem tud érezni. Nem hogy más iránt, de önmaga iránt sem.
Időközben rájöttem egyébként, hogy van egy jó oldala is annak, hogy képtelen vagyok már lassan egy éve bármit is érezni: már nem hatnak az érzékeimre olyan intenzíven a stresszhelyzetek, mint anno. És azt hiszem, a jelen helyzetben éppen erre volt szükségem. Arra, hogy semmit se érezzek, hogy hiába van körülöttem káosz, túl tudjak nyugalmasan vészelni mindent. Hiszem, hogy oka volt ennek. Ahogyan minden másnak is az életben.
Plusz erős, független, önálló nőnek is érzem magam jelenleg. Ami nagy szó, mert régen biztos voltam abban, hogy én soha, de soha nem leszek ilyen. Túlságosan gyengének éreztem magam, túlságosan féltem az emberektől, a világtól és a kihívásoktól. De amennyi mindenen túlestem már és esek túl folyamatosan, hogy... nos, le sem tudom tagadni, hogy erősebbé váltam, sőt meg merem kockáztatni, hogy boldogabbá is. Mindezt magamtól, egyedül értem el.
Nem kell egy férfi a boldogságotokhoz, higgyétek el! És soha, de soha ne merjétek kényszeríteni magatokat arra, hogy bárki iránt bármit is érezzetek. Ha nem megy, akkor nem megy. Nem tartoztok senkinek sem az érzéseitekkel, egyedül csakis önmagatoknak. Jobb egyedül, erősen, mint kényszerből valaki mellett, csupán pillanatnyi boldogság miatt.
YOU ARE READING
Rain Drops - Esőcseppek
RandomEsőcseppek, avagy Rachel Humphrey éjjeli, mély filozofálásai, de nem csak! Mivel úgy gondolom, hogy valahol az univerzumban biztosan van értelme annak, amiken én éjnek évadján, alvás helyett gondolkodom, úgy vélem jó lenne kiírni őket magamból, még...