Fáj...
Fáj az üresség,
fáj a szomorúság,
a csalódás önmagamban,
a lelkemet elöntő letargia,
a tudat, hogy boldognak kéne lennem
De mondd,
miért kötelességem boldognak lenni?
Nem tudok,
néha nem megy.
Próbálok. Ígérem, próbálok...
Egy jobb holnapban reménykedem
de mi van, ha az a holnap már rég eljött, sőt már tova is szaladt?
YOU ARE READING
Szívdobbanások
Poetry____ Gond(olat)ok ~~ mert lelkem soha ki nem fogy a furcsa gondolatokból, még mindig fojtogat belülről minden, ki kell adnom őket magamból, ki tudja, talán már megőrültem... ♡♡ ❝Talán a beteljesületlen álmok a legédesebbek...❞ ❝S néha ha kicsit meg...
