Nem tudom, hogy
mikor,
miért,
hogyan,
de egyszer rendben lesz
Még dobog bennem ez a szív,
még rohadtul életben vagyok,
és tudd, Élet, hogy
ha kis részeimet
folyton meg is ölöd,
végleg legyőzni
sosem fogsz
Mert mindig lesz
egy apró szikra,
egy kósza napsugár,
amibe bele tudok
kapaszkodni,
és igenis, én fogok majd
győzni a végén
És ha addig
ezer könnyet kell is
kisírnom magamból,
és ezer tűszúrást kell is
elviselnem a szívemen,
életben fogok maradni,
mert még élek,
még kibaszottul életben vagyok...
és ezt nem veheted el tőlem.
▪▪▪
Ez nem tudom, mi lett... de esotanc, neked ajánlom fel. Jobb lesz... egyszer jobb lesz. Tudom. Mindünket megöl az élet, de ezek a kis halálok nem véglegesek... Megüresedünk, de egy aprócska fényfolt azért még marad a szívünkben. Csak egy egészen aprócska. Tudod, nincs más választásunk, mint hogy végigküzdjük ezt a nyomorúságos életet ebben az elcseszett világban... De egymás számára, mi, emberek kicsit jobbá tehetjük ezt a hosszú utat. Mint ahogy a keserű pirulát is mézzel vesszük be, hogy kevésbé legyen elviselhetetlen.
Életben vagy. És az életed számunkra is értéket ad. ❤ És akármilyen keveset számítok is, innen küldöm neked az őszinte szeretetem. ❤
VOUS LISEZ
Szívdobbanások
Poésie____ Gond(olat)ok ~~ mert lelkem soha ki nem fogy a furcsa gondolatokból, még mindig fojtogat belülről minden, ki kell adnom őket magamból, ki tudja, talán már megőrültem... ♡♡ ❝Talán a beteljesületlen álmok a legédesebbek...❞ ❝S néha ha kicsit meg...
