párnámba fojtom a zokogásom,
könnyeimtől ázik a huzat.
nem kapok levegőt,
fulladozom.
nem a párnától,
nem a könnyeimtől,
hanem az élettől.
hisz tudtam, hogy egyszer mind belefulladunk az életbe, az érzéseinkbe.
önmagunkba.
ESTÁS LEYENDO
Szívdobbanások
Poesía____ Gond(olat)ok ~~ mert lelkem soha ki nem fogy a furcsa gondolatokból, még mindig fojtogat belülről minden, ki kell adnom őket magamból, ki tudja, talán már megőrültem... ♡♡ ❝Talán a beteljesületlen álmok a legédesebbek...❞ ❝S néha ha kicsit meg...
