Szívdobbanások

23.

az emberhez, akit (talán) valaha szeretni fogok

Nem tudom, várjak-e rád. Nem tudom, érdemes-e gondolatokat pazarolni arra, hogy talán létezel. Szeretnék hinni benned... szeretném azt hinni, hogy vagy. Hogy egyszer betoppansz az életembe, mint egy váratlan, kellemes vendég. De egyben félek is tőled. Félek attól, hogy találkoznom kell veled. Félek, hogy csalódnom kell benned. Félek...
Tele vagyok ellentmondásokkal.
Nem tudom, szükségem van-e rád. Szeretek eljátszani a gondolattal, hogy erős vagyok, önálló, független. Hogy nem vagy szükségszerű... elboldogulok nélküled. De... én nem akarok csak elboldogulni... én élni akarok. Meg akarom kóstolni az életet. Be akarom lélegezni, mint a friss, hajnalillatú levegőt. Bele akarok kortyolni, mint az édes limonádéba. Tudom, gyakran savanykás lesz, de rajtam múlik, mennyire cukrozom be, nem igaz? Nem tudom, szükségem van-e rád mindehhez.
Milyen fajta kávé leszel...? Az erős, keserédes, mely nélkül nem tud nem tud élni az ember? Vagy az édes tejeskávé, melyet csupán a kellemes ízéért iszunk? Nem tudom.
De talán nem is létezel... Talán merő képzelgés mindaz, amit írok. S hogy ez csalódással tölt-e el, vagy netán megkönnyebbüléssel? Nem... azt hiszem, csupán kétellyel. Bizonytalansággal.
Egy kicsit szeretném, hogy legyen két erős kar, aki átölel, ha kell. Egy kicsit szeretném, hogy legyen egy szempár, melynek tekintete az enyémbe olvad. Egy kicsit szeretnék nem egyedül lenni. Egy kicsit szeretnék valakit, aki azért szeret, aki vagyok. Aki a hibáimat legalább annyira szereti, mint az értékeimet...
De szeretnék független lenni. Szeretnék az a büszke lány lenni, aki bebizonyítja az embereknek, de legfőképp magának, hogy ér ugyanannyit egyedül is. Akinek nem kell félnie a csalódástól. Akinek ennyivel is egyszerűbb az élete.
Látod? Nem tudok dűlőre jutni.
Úgy döntök, hogy nem foglak keresni. Ha rám találsz, rám találsz. S ha maradsz, maradsz. Ha meg nem, akkor nem. Olyan életet akarok teremteni magamnak, amely veled és nélküled is teljesen egész.
Így lesz a legjobb... S ha nem létezel, hát nem létezel. Szeretném azt hinni, hogy nélküled is képes vagyok egy boldog életre. S ez, azt hiszem, csakis rajtam áll...