Szende Szűz

Múlt

Reggel boldogan, és meglepő mód kipihenten keltem, amíg rá nem jöttem, hogy 7 óra van, és én azért vagyok fent már reggel hétkor, mert hétfő van, amiből következik, hogy a sulit sem úszom meg. Amy egy rakat üzit hagyott azzal kapcsolatban, hogy lebetegedett, és sajnálja, így egyedül vágtam neki a mai napnak. Mivel negyed kilenckor kezdődik a tanítás, ezért reggelente van egy húsz percem Lizire, és így marad durván fél óra magamra. A suliba többnyire gyalog megyek, és ez ma sem volt másképp. A folyosón egyedül lépkedtem kis csapatunk felé, és közben elhaladtam csivitelő baráti társaságok, focista srácok, pom-pom lányok, egymásnak gégevizsgálatot tartó párok és a végzősök mellett, míg végre elértem a mi kis csoportunkat. Volt köztük focista, zenekari tag, pom-pom lány, kocka, szabályszegő, de hiába illettünk bele klikkekbe, sosem tudtunk beilleszkedni.

-Sup arcok?- lépett oda hozzánk Jason, és egy puszival köszöntötte barátnőjét, Lalát, aki egyébként pom-pom lány.

-Amyvel mi van?-kérdezte Emily köszönés helyett, aki a kockák táborát erősíti a külvilágban, de kérdésére ki más válaszolhatott volna, mint Eric, a  179 centis kosaras, aki egyértelműen csapja a szelet a barátnőmnek, bár ő még kicsit húzza az agyát, és nem enged máris a csábításnak. Ha nem hallottam volna a perdöntő beszélgetést szeptember elsején, akkor biztos nem lennék ilyen okos Maxel kapcsolatban.

-És kezdődik!-jelentette ki Eli, a szabályszegést közénk behozó leányzó, amire a két zenekari tag Jimmy a saxofonos és Paul a dobos csak lemondóan csóválták a fejüket.

Hogy mi is kezdődött? Egy amerikai tinifilmbe illő jelenet. Mint minden nap. A suli kétszárnyú bejárati ajtaja kicsapódott, és a küszöbön átlépett két kopogó bézs cipő, ami elnémította a folyosót. 2 krémszínű fényes magas sarkú, sőt ez már inkább tűsarkú, a hozzátartozó két hosszú, kecses láb, amiért minden fiú odavan a suliban, egy nem sokat takaró bézs-szürke skót kockás szoknya, egy szürke szatén ujjatlan, aminek a szélét csipke díszítette. Nyakát egy halványbarna színű bőr nyakörvszerű nyaklánc emelte ki, ami kétség kívül valódi bőr, világos barna rúzs, barna szemhéjpúder, arany karika-fülbevaló, platinaszőke melírozott haja, pedig kivasalva omlott vállára. Igen. Ő itt Lorin. A pom-pom lányok kapitánya. A lány, akiért minden fiú a nyálát csorgatja, de hideg szíve nem enged meg többet nekik, csak hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen ágyba vigye őket. A lány, aki a fél iskolán átment. És végül a lány, aki valaha Amynél is fontosabb barátnőm volt.
Történetem rövid vele kapcsolatban, de még a gimi elején kezdődött a balhé köztünk. Ő mindig is a legszebbek közé tartozott, és pom-pom lány révén még menő is volt. Veszélyes párosítás, és bár én sem voltam egy lúzer, egy senki, mégis joggal félhettem volna, hogy egyszer majd eltesz lábalól. De emiatt nem aggódtam, hiszen bíztam benne. Ezt hívják vak hitnek.
Nekem már a gimi első napjától kezdve igen csak bejött egy Chris nevű srác, aki kosaras volt, és ezt Lorin pontosan tudta, hiszen "legjobb  barátnők" voltunk. Lorin már akkoriban elkezdte szárnyai próbálgatását, és belevágott nimfomániás életébe, de hittem, hogy ő is úgy fog nekem segíteni, ahogy én neki, amikor neki volt rá szüksége.
Egy szombat este csajos buli volt betervezve, mivel akkortájt dobta a palija Mike, ki más, és hogy ne tegyen magában kárt valamilyen házibuliban, áthívtam inkább magamhoz. Kilencre beszéltük meg, de nem érkezett meg. Eltelt 10, 20 majd 30 perc de semmi.  Hagytam neki egy rakat üzenetet, hívtam vagy egy tucatszor, de semmi. Kezdtem komolyan aggódni miatta, így magamra kaptam egy pulcsit és egy sport cipőt, fogtam apám kocsijának kulcsait, és bevágtam magam az autóba. Félreértés ne essék, már megcsináltam a jogsim, csak egyedül még nem volt teljesen szabad vezetnem. Tudtam, hogy aznap Maxnél volt egy buli, és azt is gyanítottam, hogy ha valahol, akkor ott biztos megtalálom az én elkóborolt birkámat. Mikor beléptem, megcsapott az alkohol szaga, valami baromira túlsült popcorn égett füstös szagával, és a fülsértő hangerőn üvöltő zene. Az alsó szinten sehol sem látta, így elindultam az emeletre. A fürdőben senki, 2 nyitott ajtó és egy csukott. Az elsőbe elég volt bepillantanom, 2 csaj éppen smárolt, de mindkettő barna hajú volt. A második ajtó volt a csukott, itt nagyot dobbant a szívem, tudtam, hogy itt találom Lorint, de reméltem, hogy nem okoz majd fájdalmat. Benyitottam, de tévedtem. Egy vöröses hajú lány, már amennyire ki tudtam venni, békésen szunyókált, így vissza is zártam az ajtót. A harmadikhoz léptem, már a távolabbról is hallottam a csókok csattanását, az édes kis semmiségek suttogását, az apró mozgásokat amiket az ágy kísért nyikorgással, és a halk nyögéseket, amik a mozdulatokat kísérték. Gondoltam, hogy na most megvan Lorin, és hogy tipikusan egy új kapcsolatba kezd, amint az előző véget ért. Mikor bepillantottam, az vált valóra, amit oly sok éven át nyomtam el magamban, mondván, hogy megbízhatok a barátnőmben. Egy kérdésem volt csak.