Szende Szűz

A bosszú első gondolata

Ha Maxnek valójában bejöttem, picsulhattam volna egy kicsit, és talán önmagamért is szerethetett volna. De így, hogy tudom, hogy csak a fogadás miatt fog rám hajtani, amit már amúgy tapasztaltam is a mai nap folyamán...
Mary néni úgyis tudja mit kéne csináljak. Mára közös ebédet terveztünk, mivel rég találkoztunk. Egyszerűen imádom Mary nénit. Anya húga és majdnem ugyanúgy gondolkodik mint én. Fiatalos, szép, okos, erős. Nemrég szakított a vőlegényével, mivel rájött, hogy megcsalja. 

Mikor leszálltam a buszról, egy tökéletesen ápolt barna hajkorona közelített felém. Tengerkék szemeivel könnyű volt farkasszemet nézni, mert szinte az első pillantáskor elvesztél benne. A kedvencem a szeplő az arcán, ami amikor nevet, szinte táncot jár az arcán. Egy hatalmas öleléssel üdvözölt, és egy doboz bon-bonnal. Beültünk egy sárga taxiba, és elindultunk az étterembe. Viszonylag puccosabb lehetett az étterem, mivel mindenki elegáns ruhában villantotta ki előnyösebb testrészeit, a nők pedig csilingelő hangon kacagtak a férfiak bárgyú humorán. Már az étterem előtt is formára vágott bokrok álltak, de mikor beléptünk, szavam is elakadt. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, amiért én csak utcai ruhában voltam. Igaz egy fekete szoknya, egy bordó selyem ujjatlan és egy fekete harisnya, fekete magassarkú csizmával tett eleget a megfelelő kinézetemnek. De még így is egy verébnek éreztem magam, a sok páva között. Mikor helyet foglaltunk, az előre foglalt asztalunknál, egy mosolygós szemű fiatal pincér lépett oda hozzánk. Mary néni nem kímélte a hasát, és őszibarack krémleves, nagyobb koktélrákokat citromos-vajasan kisütve, ugyanabban a vajban sült spárgával, valamint csokimázas málnás-házi krémest rendelt. Én erdei gombalevest ettem, főfogásnak pedig rostonsült kacsamellet, zöldséges rizzsel kértem. Süteménynek pedig holland citromtortát. 
Megengedte, hogy beleegyek az övébe, és már bánom, hogy nem azt kértem. Rengeteget beszélgettünk, ő elmesélte, hogy talált valakit, a drágalátos playboy-unk helyett, valakit, aki boldoggá teszi. Egy ingatlanost-szóval nem is keres olyan rosszul-fiatal férfit. Láttam képet róla, és hát, kopasz. Mary néninek bejön, szóval én sem mondok róla semmi rosszat.  Délutánra Amyvel beszéltem meg találkát, így nem tudtam tovább maradni, és anya is telefonált, hogy megérkezett értem. 
Beszálltam a kocsiba, és szomorú arccal, könnyezést imitálva, hercegnősen integettem neki, majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. 
Anyával nem beszéltem sokat az úton, de nem is volt miről, és az út se volt hosszú, mindössze fél óra. Mikor beértünk a városba, írtam Amy-nek, hogy kb. 2 perc és ott, ő rögtön visszaírt, hogy ő már ott, és tali a subway előtt. Így vettem egy 180°-os fordulatot, ugyanis pont az ellenkező irányba indultam el. De Amy nem volt sehol, helyette a "szőke hercegem"-mel találta szembe magam, így ismét haladási irányom szöges ellentétét választottam, további úti célomul. Gyönyörűen nézhettem ki, ahogy oda-vissza forogtam. Sajnos nem sikerült megúsznom ezt a helyzetet, ugyanis a szőke utánam futott. Ha most nem lettem volna a könyvtárba, sikítozva ugrálnék belül, mint egy kisgyerek, de ott voltam, és hallotta mindent. Sőt! Ha nem fogadtak volna, valószínűleg újonnan üdvözölhetném a rég elfeledett lepkéimet. De most csak egy érzés kerített hatalmába: Csak el innen. 

- Stasy! Kérlek, várj. Stasy!- de én csak bedugtam a fülembe a fülesem, és mentem tovább. Hiába gyalogoltam igen gyorsan, már majdnem futottam, de egy kosarast esélytelen lehagyni. 

Beszaladtam az első boltba, ami szembe jött, és épp egy fehérnemű boltot sikerült válasszak. Reméltem, hogy talán oda nem jön utánam, de tévedtem. Fogta magát, és besétált utánam a Tezenisbe.

-Kérlek Stasy! Csak hallgass végig! Miért futsz el előlem?- nem akarom, hogy tudja, hallottam őket ma délután, így megálltam.

-Oh, helló Max, hát te itt?-tettettem meglepettséget, bár érzékelhetően borzasztóan csináltam.