Szende Szűz

Váratlan csavar

Mike nem tudom merre vitt, csak abban voltam biztos, hogy az ég egyszerűen gyönyörű, a csillagok erősebben világítanak mint valaha, és a Hold is felerősítette gyér fényét. Óráknak tűnő percek teltek el amíg megérkeztünk a célállomásra. Egy lámpákban nem túl bővelkedő tisztáshoz, aminek a végében egy kopott móló engedett be az alatta elterülő tó szívébe. Mike kinyitotta nekem az ajtót, és lassan elindultunk a móló vége felé. Mike ott elengedett, és leült mellém.
Az égbolt teljesen elvarázsolt. Ezernyi csillag akarta bebizonyítani, hogy övé a legerősebb fény, és lámpák sem voltak, amik ezt megakadályozzák. Derekamon megéreztem Mike kezét, de jól esett közelsége. Az utóbbi időben egész sokat beszélgettünk. Vállán pihentettem fejem, mikor egy kósza csillag úszott keresztül az űr tengerén. Behunytam a szemem, és erősen koncentrálva, jól  megfontolva kívántam legfőbb vágyam.
*Bárcsak egyszer nem a sexre kellenék valakinek. Bárcsak lenne végre egy támaszom, egy lovagom, aki fehér lovon érkezik, és nem azért mert farsang van.*

-Ha csak a könyvtárban voltál jelen, akkor nem tudod a teljes fogadást. És ebben biztos vagyok, hiszen akkor nem jöttél volna el velem.-értetlenül néztem Mike, és elfogott valamiféle kétely.-Max azt mondta legyen kétoldalú a dolog. Ha ő nyer, én kilépek a focicsapatból, de ha én, akkor ő mondja fel a kosár csapat kapitány posztját.

-Tehát akkor ez döntetlen. Nem fogok lefeküdni veled. Ha Maxel nem tettem, miből gondolod, hogy majd veled?

-Ó, nem kell a belegyezésed.-megvillantott valami ördögi, sötét vigyort, és ami ez után következett, azt egész biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni.

Egyik kezével lefogott, és hiába jártam oly sokszor önvédelemre, egy barátnak hitt ellenségnél, ez nem használt semmit. Bal keze erősen szorított, nadrágom már rég sehol, nem is tudom hogy került le rólam, jobb keze pedig a tangám szélét markolva próbálta rólam leigyekeztetni azt. Ekkor hatalmasat lendületet vettem, és belöktem magunkat a vízbe, a pillanatot kihasználva próbáltam menekülni, de gyorsabb és erősebb volt. Elkapta csuklóm, és magához rántott. Szorosan fogott és szép lassan elindult velem befele a tó közepe felé. Egy jó 15 centivel több volt nála, így míg neki kényelmesen leért a lába, engem már rég ellepett volna. Éreztem, a mocskos ujjait hasam alján, ahogy az utat keresi következő cselekedetéhez. Hányingerem volt, és mintha a csillagok is magamra hagytak volna. Sikítani akartam. Sikítani, mint még soha, de nem tehettem meg. Tenyerével elzárta az utat hangom elől, és ekkor megéreztem magamban. Rettentően fájt, és kicsit sem figyelt rám. Lihegése ki akarta szakítani a dobhártyám, a Hold pedig elszántan meg akart vakítani. Érzékszerveimtől megfosztva tehetetlen voltam. Nem éreztem dühöt, szomorúságot, akaraterőt, elszántságot a szabadulásra. Teljesen üressé váltam. Mozdulatai pedig már fájdalmat sem okoztak. Csak ringatóztam a víz felszínen mint valami rongybaba, amit ő irányít. Gondolataim nem voltak, csak annyi, hogy ezt nem akarom. ezt nem akartam. Érezni is csak annyit érzékeltem, mint amikor körömmel kaparják a falat, villával csikorgatják a tányért, vagy krétával karcolják a táblát. A légzés fájt a hideg víz miatt, így önkéntelenül is felhagytam vele. Már csak az alapreflexek mentek, így meghalni ugyan nem haltam meg, de a légzésem nem volt normális, a szívem pedig őrült tempónak tűnő ritmusban vert, ám ez nem volt más, mint erőtlen pumpálás.
Lassan kisétált velem a vízből, és letett ruháim mellé, a móló szélére. Ott hagyott hallottam a motor búgását, valahonnan távolból. Óráknak tűnő percek teletek el. Én ugyanúgy feküdtem, ahogy Mike ott hagyott. A szél borzolta vizes testem, amitől még jobban fáztam. Lassan felültem és felhúztam nadrágom. És most hogyan tovább? Kit hívjak? Anyát? Apát? Akkor soha többé nem mehetek sehova. Amyt? Szegény lányra a frászt hoznám. Maxet? aki talán mégsem akart nekem ártani? Nem tudtam. Végül csak ültem tovább a nedves, kopott fán, és bámultam a bűnt rejtő tó csillogó felszínét. A csillagok előbújtak rejtekhelyükről. A fák, a bokrok, a magas fű táncot jártak a feltámadó széllel karöltve, a Hold pedig szinte reflektor fényt  nyújtott nekem, én mégis csak üresen ültem a nedves fán. Nem táncoltam a tájjal, akármennyire is igyekezett a természet.
Egy éktelen fékcsikorgást hallottam, de hogy honnan, mikor, nem tudnám megmondani. Nem érdekel ki ül benne, és hogy mi szándékból jött ide, nekem tulajdonképp mindegy. Két kéz emelt fel engem a magasba, de nem tudtam koncentrálni, így fogalmam sincs ki jött el értem.
***
Reggel egy kellemes, meleg szobában ébredtem. Halom takaró biztosította, hogy ne fázzak tovább. Az ágy puha volt, puhább mint az enyém. Mindenem fájt. Megpróbáltam felülni. Alul valami fura dolog volt rajtam, nem a tangám, hanem mint egy kis gatya, és vizes ruháim helyett egy két számmal nagyobb póló takarta el testem, az illetéktelen szemek elől. A karosszékben Max aludt, valahonnan pedig rántotta és kávé szag kúszott be a szobába.

-Szia.-köszönt kedvesen Max.-Mielőtt bármit is gondolnál, Amy is itt van, ő öltöztetett át, nem én. Sajnálom, hogy olyan későn értem oda érted.

Legszívesebben kiáltottam volna, hogy miért nem ragadott meg akkor, és mondta el a fogadás másik részét, hogy miért nem követte Mikeot? Miért nem segített előbb. És kiáltottam volna, hogy köszönöm, köszönöm, hogy elhoztál onnan. Sikítottam volna, mert tegnap nem tudtam, hátha attól jobb lesz, de nem tettem semmit. Ültem egy helyben, és elindult egy kövér könnycsepp szemem sarkából végig az arcomon. Max lassan odahúzódott mellém, de érintésétől csak a hideg rázott. Neki döntöttem fejem, és könnyeim egymást követték. Záporoztak, mégsem adtam ki egy árva hangot sem. Néma csöndben ültem. Lassan megszoktam Max kezét, és mikor megbizonyosodott róla az agyam, hogy nem fog bántani, lassan körbeölelt, ügyelve, hogy biztonságot nyújtson, de ne érezzem fenyegetőnek. Mikor úgy tűnt elapadtak a könnycsatornáim, lassan elindultunk a konyha felé, ám ahogy megpillantottam barátnőm, újra előtörtek könnyeim. 

-Mikor mondtad, hogy tudtál a fogadásról, és hogy szeptember elseje óta tudsz róla, gyanítottam, hogy csak az alapot ismered, és tudtam, hogy Mikehoz fogsz rohanni. Hiába futottam utánatok, nem értelek utol. Azonnal megkerestem Amyt, és kocsiba vágtuk magunkat. Mikenak nem egy helye volt, ahova a lányokat szokta elvinni, és tudtam, hogy mivel az újítás keretein belül neki is tepernie kell, valamelyikre fog vinni a sok közül. Hajtottam mint egy őrült, csak hogy megtaláljalak. A második hét után  már értelmét vesztette számomra a fogadás. Féltem, ha csak úgy rád hajtok, elvesztem majd a tekintélyem, ezért jól jött a fogadás, hogy ezzel is leplezzem, ennyivel is több időt tölthettem veled. Ne haragudj!

-Pisilnem kell.-préseltem ki magamból nagy nehezen ezt a két szót.

Amy felállt, hogy segítsen, és egész a mosdóig evickélt velem. Behúztam magam után, és becsuktam kulcsra az ajtót. Fájt a tudat, hogy nem csak álom volt, hogy ez volt az első, és hogy olyan tehetetlen voltam. A csuklómat lila foltok ölelték körbe, derekam borzalmasan fájt Mike szorításától, és a járás, ülés, mintha kínoztak volna.

-Amy, tudom hogy ez nem a te feladatod, de én képtelen vagyok megtenni. Kérlek nézd meg, hogy látszik e valami ott alul.-nem tudtam, hogy Amy hogy fog reagálni, hiszen ez egy elég bizalmas dolog, de megtette, és fejével aprót bólintott, mondván, hogy egyáltalán nincs minden rendben.

A fürdőben foglalt helyet a mosógép, ahogy a mosásra váró ruhák, a tetején pedig egy piros folt által megcsúfított lepedő. Ez az enyém. Tudom. És sajnos az okát is. Bárcsak mensiznék, de nem. Ez más. Lassan kiléptünk a fürdőből, Amy támogatott. Leültem az asztalhoz, és csak üveges szemmel meredtem a semmiségbe.

-Mond Stas, mi történt?-kérdezte barátnőm, de szerintem pontosan tudta, csak nem akarta elhinni.

Az eső el kezdett csöpögni, hiába sütött a Nap, ez a vékony gomolyfelhőt nem érdekelte. Ilyenkor lesz Szivárvány, mindenki kedvence, amely oly gyönyörű, én most mégis rondának, és visszataszítónak találtam, az átlagnál élénkebb csodát.

-Pontosan tudod, csak félsz tőle. Úgy mint én, csak nekem nem volt egy őrangyalom, egy véletlenem, aki pont arra járt.-nem akartam megbántani Amyt, mégis tudtam, hogy azt tettem, ahogy azt is, hogy meg fog bocsájtani.

Könnyeim újult erővel törtek elő szememből, és csak folytak és folytak. Egy falat sem ment le a torkomon, és újra és újra magamon éreztem Mike gusztustalan kezét. Mocskosnak éreztem magam. Nagyon mocskosnak. De ettől a mocsoktól életem végéig nem fogok megszabadulni.
Valaki kopogtatott, ezzel kirántva engem a gondolataim közül. Max indult meg az ajtó felé, és ahogy kinyitotta, el is tűnt, és már csak ütések és nyögések hangját hallottam.