Szende Szűz

Jeg elsker dig

Mindig is Dániába vágytam, és most, sok sok év után végül is teljesült. Hogy mi is történt velem, velünk az utóbbi 10 évben?

Max ugye Londonban tanult, így gimi után követtem, és én is ott jártam egyetemre. Ő mérnöki szakra ment, az építészet irányába, míg én inkább a gyógyszeriparban kerestem önmagam. Mindketten csak alapképzést végeztünk el, de több nyári képzésre átmentünk át Hollandiában, sajnos nem mindig együtt. Gyakran meglátogatott minket a bátyám, hiszen egy városban éltünk, így az igen sok kimaradt idő bepótolására lehetőséget kaptunk. Mivel Max egy évvel előttem járt, mikor ő befejezte, munkába állt Londonban, és megvárta, amíg én is végzem. Együtt költöztünk ki Hollandiába, és a mesterképzéseket már ott végeztük el. Nem tudom hogy intéztük volna, ha nem kapunk támogatást a szülőktől, azaz nem fizetik az egyetemi tanulmányainkat, ugyanis akkor az ösztön díjjal és/ vagy diákhitellel kellett volna küzdenünk. Mielőtt Hollandiába értünk, Lizi és Pablo egymás után hagytak el minket. Szép életük volt, és becsületesen öregségben haltak meg. Lizi végelgyengülésben, Pablonak pedig már egyre több baja volt, úgyhogy őt elaltattuk. Hollandiában a két- két év Mesterképzés után még egy évet ott éltünk, és dolgoztunk. Menet közben megszületett Penelope. Meglepi baba volt, de nem is érkezhetett volna jobbkor. Hogy ezt szarkasztikusan mondom e, vagy sem, én magam se tudom.. Az egyetemet épp befejeztük, és munkába álltunk amikor beköszönt. Mikor megszületett, fél évig otthon voltam a kisbabával. Nem volt egyszerű, hiszen nekem még nem volt munkám, és a baba mellett nem is tudtam volna csinálni, így Max fizetéséből éltünk hárman. Aztán Max állást kapott egy Dán cégnél, így új úti cél Dánia lett. Már három éve itt élünk, és alig egy hónapja született meg Philip. Jövőhéten pedig Max  30. szülinapját ünnepeljük. Belép a 'harmincasak' klubjába. És ugyan még nem tudja, de egy újabb taggal bővül a család. Egy kis boxerrel. Elszaladt velünk az idő, de szerintem a jó értelemben. Olyan sok jó történt velünk. Csakis jó. Nem tudom emlékeztek e még a képre a detektív asztalán, de én igen, és akkor, ott, nem tudtam elképzelni, hogy valaha ilyenben lehet részem, de az idő rám-cáfolt, aztán pedig jól kinevetett, de én vele kacagtam. Amy az évek alatt szétment Erickel, utána pedig csak csapongott, volt egy időszak, még Angliában, amikor nálunk lakott. Ő is valahol Európában kereste a helyét, aztán egy pár évre Japánba ment, és végül Németországban kötött ki. Tudom semmi összefüggés én sem értem, és sosem fogom, de legalább közel van. Johannessal már több mint egy éve együtt van, és elég stabilnak tűnik a kapcsolatuk. Jó keresztanyához híven, totál elkényezteti a kicsiket. Nem is értem, hol találja ezt a sok mindent. Táskákat, ruhákat, játékokat, plüssöket, mindent. Ráadásul igen gyakran jó kis márkás termékekre gondolok. Ennek még később nagyon fognak örülni a gyerekek. Max-el London és Amszterdam között volt az esküvőnk, otthon. Muszáj volt, hisz annyi barátunk maradt ott, és megmondom őszintén nem túl sok újat szereztünk az évek alatt. Nem mondom, hogy antiszociálisak lettünk volna, de jól megvoltunk magunkban. Amyéknek jövő héten lesz a menyegzőjük, már másfél év után. De én csak örülök, ha ő boldog. Ugyan még nem tudjuk, hogy fogunk egy négyévessel és egy újszülöttel egész Németországig kocsikázni, de valahogy megoldjuk. Ráadásul Peni a virágszóró lány, úgyhogy semmiképp nem maradhatunk le. Az élet megy. Egy nagyon takaros kis házunk van egyébként. Mindkét gyereknek van saját szobája. Egyszintes a ház, de annyira jó az elrendezése! Imádom. Abszolút az álomházunk. Ráadásul Max és a munkatársai hozták létre, és Amy, aki egy kis ideig tanult lakberendezést, segített életre kelteni. A nappaliban helyet kapott egy kandalló, az egész szoba olyan meleg, és otthonos. A konyha csodálatos, mindig is ilyet akartam. Egy nagyobbacska konyhasziget, hatalmas csap, MOSOGATÓGÉP! Hogy ez hogy meg tudja változtatni az ember életét... Két fürdőnk van, egy az emeleten, és egy a földszinten, valamint 3 toalett. A 3 hálószobán kívül, van egy vendégszobánk is, amit hol anyuéknak, hol Amyéknek, illetve az éppen nálunk vendégeskedőknek van fenntartva. Tökéletes. Egyszerűen tökéletes. Nem messze tőlünk van egy mező, és egy hatalmas tó. A belváros alig 20 percre van, így igazán minden közel van. A természet, a kultúra, a mindennapi élet.. Imádok itt élni. 

Annyi minden történt már eddig is velünk, mégis az igazi élet még csak most kezdődik. Egy új fejezet, sőt egy új könyv. Alig várom hogy belekezdjek, és minden egyes szót élvezettel fogok papírra vetni.