Szende Szűz

Talán

-Mike te mi a faszt keresel itt?-kérdeztem idegesen, és a valóság hirtelen a semmiből igencsak erősen pofozott fel. Amy nővére, akit eddig nem tartottam fontosnak megemlíteni, van egy pasija, nem más, mint a suli "focisztárja" Mike, mintha egymás trófeái lennének.
Amy nővére Anne végzős, ahogy Max és Mike is. Mi egyel járunk alattuk, de mivel mind nyelvi osztállyal kezdtünk, ezért vagyunk idősebbek az azonos évfolyamú diákoknál. Anne alapból a Rachel félékhez tartozik, bár náluk talán egy fokkal okosabb.
Óvatosan megkerültem Mike-ot, majd hátulról egy határozott lökéssel kitaszítottam a szobából, majd bezártam az ajtót magam mögött, és megkönnyebbülve huppantam le a mennyországot jelentő toalettre. Mikor végeztem, visszaindultam Amy szobájába, ami üresen tátongott. Csak Lizi várt ott. Együtt leballagtunk az étkezőbe, ahol már mindenki nagyban készülődött a reggelihez, a szülőkön kívül, akik a tengerpartot élvezik Cipruson. Hétvége van, így nem kellett korán kelni. Ja és hogy tudjátok, tegnap is hétvége volt, ugyanis szeptember elseje szombatra esett, és a sulink nem ismer viccet, szeptember 1, az szeptember 1. Lizi is velünk reggelizett, így közvetlen utána már mehettünk is a parkba. A Nap melegen sütött, ezért elég volt egy pulcsi. Lizi nagyon élvezte, ahogy apró lábaival a fűben rohangált, hirtelen megtorpant. Azt hittem csak valami szagmintát talált, ami érdekes számára, de nem. Egy két éves Boxerrel nézett farkasszemet, amint elindultam feléjük, egy erőteljes füttyszó ütötte meg a fülemet, amit egy kiáltás követett. 'Pablo'. Reménykedtem, hogy van még egy 2 év körüli Pablo nevű Boxer, de nem volt ekkora szerencsém. Jött volna a 'B' terv, hogy akkor én tűzök el, mielőtt meglátna, de ez is mindegy volt, ugyanis a hegyomlás, akit mellesleg Maxnek  hínak egyenesen felém indult, én pedig mint egy fa, csak álltam. 

-Úgy volt, hogy este nyolckor tali itt. Én vártam rád, de egy félóra ácsorgás után meguntam a dolgot.

-Hááát, szia. Ne haragudj, nem akartalak felültetni, de délután Amyékhez mentem, és totál elfeledkezem erről a kora esti kocogásról. Ha gondolod ma este bepótolhatjuk..na mit szólsz?

-Legyen akkor ismét ma este nyolckor itt. Ha ma is egyedül hagysz, akkor nem állok veled többet szóba!-közölte velem inkább viccesen mint komolyan. Ezt onnan veszem, hogy gyönyörű mogyoróbarna szeme sarkában megjelentek halványan a nevető ráncok.

Kezemmel kisöpörtem a szemebe lógó tincseimet, és halványan bólintottam.  Lizivel már indultunk is tovább, amikor Max hirtelen megragadta a csuklóm, és finoman visszahúzott magához. Hatalmas tenyerében elveszett az én kis kezem, de Lizi észrevett egy mókust, és kutyához híven, azonnal utána rohant, ezzel kitépve a pórázt a kezemből, ami miatt reflexből kutyusom után fordultam, aminek következtében, ügyesen arcon vágtam a mögöttem álló fiút. Sűrű elnézések közepette szaladtam a kis kedvencem után, ezzel kikerülve azt a pár másodpercet, ami ez után történhetett volna.
11 körül már otthon is voltam, de mivel anya elfelejtett főzni,- szerintem inkább nem akart- a feladat rám maradt, a hűtő meg persze üres, hozzávalók nincsenek, mi ilyenkor a teendő? Oldd meg, hogy étel kerüljön az asztalra. Így felkerekedtem, és elindultam a boltba, ugyanis egy kevés paradicsom még volt a kertben, és tészta a kamrába, de hús nélkül nem vagyok hajlandó egy ebédet teljes értékűnek ítélni. A bolt csak egy köpésnyire volt, így gyorsan megjártam, és egyébként sem vettem túl sok mindent, csak csirkemellet. Mikor hazaértem, gyorsan összedobtam egy paradicsomos csirkemelles tésztát, amivel felvonultam a szobámba, menet közben magamhoz ragadtam néhány gyümölcsöt, kést evőeszközt valamint felkiáltottam a szüleimnek, hogy az ebéd a tűzhelyen várja őket. Vicces mi?! Ez általában fordítva szokott lenni. Igen hasznosan töltöttem délutánom további részét, azaz Netflixen sorozatokat néztem egészen este hatig, amikor is eljött az ideje annak, hogy rendbe rakjam magam, az esti kocogásra. Szép lassan elindultam a fürdőszobába.
Belépve a halványzöld csempére lépve a hátamon is felállt a szőr. Mármint a hidegtől nem a kinézetétől, mert egyébként igen szép fürdőszoba található a szobám mellett. A padlót almazöld csempe fedte, fehér, négyzet alakú mintákkal. A szobában hozzáillő fehér szőnyeg szürke csíkokkal, de egyszerűen nem tudom megunni ezt a szobát. Az apró kiegészítők teszik tökéletessé. Ami kicsit vicces, hogy egy fürdőszobáról beszélünk, de nem baj. Mikor belepillantottam a tükörbe, egy enyhén vörös, karikás szemű leányzó pillantott vissza. Gyorsan letusoltam, és az arcom is kapott egy kisebb kezelést. Szépségem segítségére csak egy fésű sietett. Csak nem fogom kikenni magam egy fiú kedvéért, főleg, hogy sportolni indulok. Ja azt az aprócska okot meg nem felejthetjük el, hogy csak azért hajt, hogy utána egy legyek a sok lány közül, akinek másnap összetöri a szívét. Nem szenteltem nagy figyelmet a hajamnak, egy szoros copfba fogtam, felvettem a barackszínű atlétám, a fekete nadrágom, amin volt egy ugyanolyan színű csík, mint a felsőm, és a fekete Nike futócipőm. Lizi megkapta a barackszínű nyakörvét, és fekete pórázát, amin szintén a már oly sokszor emlegetett barackszín jelent meg apró minta képében. Nyolc után két perccel értem a park kapujába, de Max már ott várt. Az utcák sötétségbe burkolóztak, csak a lámpák fénye nyújtott valamennyi biztonságot, ám mivel nap mint nap ilyenkor járok le a parkba, már hozzászoktam, és félteni se kell, ugyanis heti egyszer a mai napig járok önvédelemre, de már csak szinten tartás végett. Egyszer kétszer még így is kerültem borotvaélen táncoló helyzetekbe. Most is hallottam a kocsmából kiszűrődő hangokból, hogy ma is lesz bunyó az utcán, de ha ügyesen időzítek, akkor kikerülhetem a csetepatét.
Mikor Max mellé értem, ő csak széttárta karjait, és én tudtam, hogy most jön a "nagyölelés" című műsor. De most én is felkészülten érkeztem, és viszonoztam kezdeményezését. Futottunk egy jó pár kört a parkban, Pablo és Lizi egymást kergetve futkostak körülöttünk, majd a város főtere felé indultunk meg. A tér közepén helyezkedik el egy csoda szép szökőkút. Sellők és szirének ölelik körül a sziklát, aminek a tetején egy mesés tündérleány ült és a távolba meredve folytak a könnyei. Az egész gránitból készült, még a város megalapulásakor. Egyszerűen gyönyörű volt. A könnyek ugyan gránitból voltak a tündér arcán, mégis mintha épp most csordult volna ki üveges tekintetű szeméből. Sokszor gondoltam történetekre, okokra, ami ezt a tündérleányt megríkathatta. Mikor odaértünk, Max mélyen a kút vizébe nézett, és hirtelen az ő tekintete is üvegessé vált. Céltalanná, mintha nem is tudná minek indult el otthonról, vagy hogy minek indulna el most innen.

-Max, minden oké?-a lámpák gyér fénye nem nyújtott túl nagy biztonságot, ám ma különösen hatalmas volt a Hold, bár még közel sem volt teli. A nagy és erős kosaras, most csak a kút vizét nézte, ahogy táncot jár a felszínen a Hold fénye. Mintha lejött volna hozzánk, csak ezért.

-Gyönyörű szép, nemde?

-Tényleg az.- váltam én is a pillanat foglyává. Ennek ellenére továbbra sem gondoltam volna Maxet ilyen érzelmesnek. Egy hatalmas felhő továbbállt, így a csodás égbolt is tisztává vált. A víz felszínére csatlakoztak a csillagok.

-Anyummal sokszor jártunk erre. Mikor kicsi voltam,-kezdett bele valami igen mélyről jövőbe-aztán mikor megszületett az öcsém, Samuel, az esti séták abbamaradtak. Az öcsém átvette a szerepem anya szemében, és rám nem jutott ideje. Hiába bizonyítottam, tartottam a jófiús viselkedést, de Sam mindig tudott valami jobbat, aranyosabbat, tudom is én. -a hangja nem tűnt idegesnek. Mintha belefáradt volna az állandó törekvésbe.- Mikor hatodikban országos elsők lettünk a kosár csapattal, matekon is eljutottam a fővárosi döntőbe, rajzon pályázatot nyertem, és még két valamiben kimagaslóan jó eredményt értem el, de már én sem emlékszem, Sam pedig hazahozta élete első ötösét környezetből, és ő azért az egy dologért kapott egy új cipőt, az akkori legmenőbb fasz tudja milyen modellt, én azért amit elértem pedig egy annyit, hogy 'gratu', még puszit se, eldöntöttem, hogy meguntam a teperést. Elkezdtem a 'rosszfiúkkal' lógni, sorba kaptam az intőket, de ezt is csak azért kezdtem el, hátha majd rám figyel, de semmi. Néha egy egy fejmosás, de esküszöm akkor beszélt velem legtöbbet. Aztán rájöttem, hogy egy kevés tanulással egész jó átlagot tudok tartani, sportból csak a kosarat hagytam meg, azt is csak a könnyű csajszerzés miatt. És hát itt vagyok most. Iszom, cigizek, bulikba járok, random csajokat szedek fel, egyéjszakás kalandokhoz. Igazából nem is tudom miért mondtam el mindezt neked.- az igazat megvallva én sem tudom. Hosszú ideje először tűnt őszintének.

-Tudod, sajnálom, hogy ekkora fasz lett belőled, de hiszem, hogy tudsz te jó fej lenni. A kibukásod, pedig nem értem. Miért pont én? Mármint tök örülök neki meg minden, de nem értem.

-Talán te más vagy.-dobta be, egy őszinte, fürkésző tekintettel, amit el is hittem volna, ha nem vagyok a korona-fül-tanúja a könyvtárban tett ígéretnek.

-Ezt nem veszem be. Ez a be akarok jutni a bugyidba történetek nyitó mondata. Mint a meséknél, az egyszer volt, hol nem volt. És még akkor sem értem, hogy miért, mikor nem vagyok egy tipikus gazdag picsa, aki oda tolja eléd a seggét, hogy 'tessék, használj amire akarsz'.

-Nem nem eskü!-kiáltott olyan hevesen, hogy a hozzátartozó gesztikulálás közepette majdnem fellökött.-Másnak nem meséltem erről a helyről, azt te sem tudod, hogy én azóta is kijárok ide minden héten legalább háromszor, de van hogy minden este. Mike is csak annyit tud, hogy az anyám Samet elkényeztette, engem meg 'jóéjt' puszikra sem méltatott.

Erre odaléptem elé, és óvatosan megpusziltam az arcát, miközben még mindig magyarázott. Tettem következtében olyannyira meglepődött, hogy végre befogta a lepcses száját, és hagyott szóhoz jutni.

-Tessék jó-éjt puszi.-én magam sem tudom minek csináltam, mikor az a cél, hogy amennyire lehet, ne érdekeljen, csak látszatként, de ma azt hiszem mind ketten elkövettünk egy hibát, és őszintébbek voltunk a másikkal, mint amennyire akartuk.

Arcára nem ült ki kaján vigyor, csak egy halvány mosolyt engedett meg magának, ám Lizi már szó szerint vinnyogott, ezzel elrontva a pillanatot, ezért felkaptam, és magamhoz öleltem. Hazafele nem sokat beszéltünk, inkább még annyit se. Egész az ajtóig kísért, és ezt most nem bántam, ugyanis a kocsmából most indultak haza az ottaniak. Nem is értem, még csak 10 felé járt.
Otthon bezárkóztam a fürdőbe, Lizi a kád mellett foglalt helyet, és egy forró-vizes fürdőt vettem. Került be még mellém egy rózsaszirmos fürdőbomba, amitől fantasztikus illat lepte be a szobát. Elővettem a könyvem, 'A Mester és Margarita'-át, annak ellenére, hogy nem ez lett a könyvtárban a nyertes. Nem tudom mennyi idő telhetett el, bár ha ránéztem volna az órámra..na mindegy. Anya nyitott be, és bár nem szeretem, ha zavarnak, neki elnéztem. Jelezte, hogy holnap iskola, úgyhogy most már ideje lenne eltenni magam holnapra, és az igazat megvallva éreztem is némi fáradságot. Komótosan kimásztam a kádból, és neki láttam az általános rutinomnak, azaz arctonik, csak hogy a maradék szennyeződést is eltávolítsam, illetve a frissen szétnyomkodott helyeknek sem ártott, amik az arcomon tartózkodtak. Aztán jöhetett a testápoló, és a legkedvesebb ellenségem, a fésű. Az ablakot kinyitottam, hogy a párától ne fulladjak meg este, azért az elszívó csak fél munkát végez, a törcsim kiterítettem, és már kész is voltam a következő teendőmre, az alvásra.