Szende Szűz

Segítő kéz

Már egy hete csak Lorin mondata zúg a fejemben, miszerint nem vagyok egyszeri eset. Próbáltam múlt hét folyamán szimatolni, ahogy Max és Amy is, de pletykákon kívül semmit nem tudtam meg. Az érintetteknek elmondtam a tárgyalás időpontját, és csak remélni tudom, hogy lesz aki esetleg eljön. Nem sokára találkozom az ügyvéddel, addigra jó lenne némi tény birtokába kerülni, de ez csak nem akart sikerülni. Még van két napom a találkozásig, addig még csak kiszedhetek valamit valamelyik áldozatból. A lábam a nagy gondolkodás közepette egy ismerős utcába vezetett, nem is figyeltem hova megyek, csak mentem és mentem. A Nap még az ég aljába kapaszkodva próbálta utolsó erejével visszavenni a hatalmat a közelgő sötétségtől, most egyenlőre több sikerrel, aminek én is igen örültem, mert világosban is épp elég feszült voltam, nem hogy sötétben, ráadásul az első alkalom, hogy egyedül közlekedtem délután, de ebből egyenlőre nem szeretnék rendszert csinálni. Ismerős illatok szálltak meg, és már tudtam hova is keveredtem, csak egy utcát tévesztett a lábam. Mennyei ribizlis-málnás pite lengte be a környéket, majdhogynem láttam a házból kisikló, igencsak csalogató illatcsíkot, ám gondolataimból egy karcos hang rángatott ki.

-Szia!-köszönt rám valaki az utca túloldaláról, ahova épp igyekeztem amúgy. Hunyorognom kellett, hogy a sziluettből meg tudjam állapítani ki is az, ugyanis akármennyire is már majdnem teljesen a felszín alá bukott a Nap, még így is erős volt a maradék kilógó rész, az illető pedig pont előtte, és annak háttal állt. Azt már biztosan kijelenthettem, hogy lány, így így folytatom, szóval a lány tétován lépett egyik lábáról a másikra, és várta, hátha visszaintegetek vagy esetleg köszönök. Amy ekkor lépett ki a lány mögött lévő hatalmas, fehér kék csíkos házból, kezében gőzölgő pitével, és elindult felém.

-Szia S! Hozok pitét is!- mondta hatalmas vigyorral az arcán- Indulhatunk?- én csak bólintottam egy hatalmasat, majd a pite bűvöletében meg is indultam volna haza, ha nem tudom meg ki is ácsorgott akkor a kapualjban. Ismerős volt, de meg nem mondtam volna. Testesebbnek tűnt mint Amy utált nővére. Sokkal sokkal ducibbnak.- Szia Anne! Jó szórakozást Mikenál..- Anne? futott át az agyamon. Feltétlen beszélnem kell vele. Tudnom kell, miért gondol hazug ribancnak, és miért fordul ellen mindennek és mindenkinek, aki egy kicsit is az én pártom fogja ebben az ügyben. Ezek után pedig végképp nem értettem miért is köszönt rám.

-Anne várj! Beszélhetnénk? Csak kérdeznék. Amy előre mennél?- A lánynak egyáltalán nem volt ínyére, hogy valamiből kihagyom, de ezt nélküle kellett megbeszélnem a nővérével. Nem lehetett ott.
Az ég olyan olyan gyönyörű volt, oly sok színben pompázott, halvány zöld a tetején, egy ici-pici lila, halvány rózsa, narancssárga, citromsárga, világos kék, és egy olyan kompozícióban, amit még a leghíresebb festők is igencsak megirigyeltek volna. Mégis egy hatalmas esőfelhő illett volna az én hangulatomhoz, a mindennapjaimhoz, nem ilyen további pamacsfelhőkkel cicomázott gyönyör. De ezt aztán végképp nem tudtam befolyásolni.

-Anne kérlek várj egy percet!- a lány hosszú lábaival igen nehéz volt lépést tartani még úgy is, hogy nem volt teljesen formában. Pontosabban az alakjából ítélve legalább három hónapja nem mozgott, csak gyors kaját és csokit zabált, bár még így is csoda szép volt.

-Na jó Miller, mit akarsz?

-Tudnom kell, hogy bántott e téged valaha Mike.- a nevénél kissé megremegett a hangom, de igyekeztem bátran állni a tekintetét.

-Nem tudom miről beszélsz, de nekem most tényleg sietnem kell.

-Miért köszöntél olyan kedvesen az előbb, ha ennyire utálatos vagy?

-Másnak hittelek.

-Nem veszem be. Most pedig kérlek őszintén válaszolj a kérdésemre. Kérlek!