Szende Szűz

Szept.1

Egy esős, borús őszi nap volt. Az iskola ismét elkezdődött.
Új év, Új élet- elvvel indultam a közép iskolának. A nevem Stasy, 15 éves vagyok, kb, 165 cm, piszkos-szőke hajjal, és zöldes-barna szemmel.
Régóta vágyom már egy igazi kapcsolatra, de az általános suli, nem tartogatott sok sikert. Volt egy-két fellángolás, de mind hiába. Sose értettem miért nem jön össze soha. Nem tartoztam azokhoz a képmutató libákhoz. Nem mondtam el minden percben, hogy így-úgy dagadt vagyok, és hogy fogynom kéne, valamint az eszemmel sem volt problémám soha. De valahogy a szerelem sose jött össze. A fiúkkal különben jóban voltam, de csak mint haver. Az első évem a gimiben sem tartogatott meglepetést. Volt egy vagy két helyesnek mondható fiú az osztályban, de mind sznob és kiállhatatlan.
De térjünk vissza a jelenbe.
Egy esős, felhős, szürke szeptember elsejére ébredtem. Pedig az előző este gyönyörű volt. Az égbolt tiszta volt, és tisztán lehetett látni a csillagokat. Imádok erre elaludni. Egyszerűen megnyugtat, most viszont már nyoma sincs a tisztaságnál és a nyugalomnak. Az égbolt hatalmas csatára indul. A szürke eső felhők állig felfegyverkezve várnak a parancsra. Néhol kisebb-nagyobb pamacsfelhők kószálnak még. A Nap minden erejét bevetve próbál kitörni a felhők fogságából, de mind hiába. Most nincs hozzá elég ereje.
És elkezdődött. Először csak pár csepp hullott a járdára, ekkor már nekem is feltűnt, hogy jobb ha előveszem az esernyőmet, még épp idejében, mielőtt az ég teljes támadásba nem lendült, és utána úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Egészen félútig elegendő volt az esernyő, ám a felhők segítségére sietett a szél. Ekkor már nem volt mit tenni, a szél úgy csavarta ki a kezemből az esernyőt, mintha egy kisbabától vette volna el a nyalókáját. Mire beértem a suliba, már nem csak hogy facsarni lehetett ünneplőmből az esővizet, de még villámlani és mennydörögni is kezdett.
Remekül kezdődik ez az év is. Először a szekrényem felé vettem az irányt, és az agyon ázott táskámból elővettem aznapi ebédem és berakta a szekrénybe. Ezután bementem az osztályterembe, majd lehuppantam legjobb barátnőm mellé. Fújtam egy nagyot. Amy zenét hallgatott, így nem hallott meg, ezért megpróbáltam még egyszer, de semmi. Ekkor tekintetem belefúrtam barátnőm szemébe, és megismételtem még egyszer, minden szomorúságot beleadva. Amy rám emelte azokat a tengerkék szemeit, és kivette fülhallgatóját. Kisöpörte szeméből gyönyörű sötétbarna haját, és végre rám figyelt.

- Érzékeltem ám a fújtatásod, na mesélj mi a baj!- monda egy sóhajtás kíséretében.

- Csak tudod vége a nyárnak, és annyi mindent csináltam volna még! Nem akarom, hogy most minden elölről kezdődjön! - nem tudtam befejezni, mert Amy megfogta a karom, és elkezdett a sor vége felé húzni.

-  Kezdődik az évnyitó! Gyere! Nem fogok miattad elöl állni, és amúgy is mondani akarok neked valamit!

Az udvaron ácsorgott az egész suli. Még mindig elég borús volt az idő, és a hangulatra még a drága-jó igazgatónk is rátett egy lapáttal. Ennek ellenére Amyvel végig röhögtük az egészet, amikor komoly szemekkel rám nézett, és közölte, hogy van egy pletykája számomra.

- Tudod azt hallottam, bejöttél valakinek tavaly...- miközben mondta, olyan hülyén húzogatta szemöldökét.

- Ja persze..a pletykák már csak ilyenek..alaptalanok- kuncogtam.

- Naaa de most komolyan! Ha érdekel, ha nem én elmondom!- azzal odahajolt a fülemhez. A puha ajkaiból kiáramló levegő olyan meleg volt, hogy libabőrös lettem tőle a hidegben és mikor belesúgta a nevet, a lélegzetem is elállt. Nem tudtam, hogy hogy lehetek ilyen szerencsés...vagy inkább szerencsétlen. 

Az ünnepségnek vége lett, és mindenki vissza ment az osztálytermébe. Mr.Norman  pedig nem hagyott sokáig gondolkozni, mert mikor belépett, egy halom papír volt a kezében. Az ofőnk egy őszülő, de fiatalosabb férfi, aki nagyon szereti a munkáját és minket is. Mindig mindent a helyén tud kezelni, és sosem csinál komolyabb ügyet abból, amiből nem kell. Részben ezért is az egyik kedvenc tanárom. Nekünk a föcit is ő tanítja, és egyszerűen imádom! Nem csak a domborzatot, éghajlatot és egyéb 'tipik' föcis dolgokat tanít, hanem az egyes területek éghajlatának okait, az egyes országok gazdaságát, ehhez kötődik a politikája, kultúráját, iparát, államberendezkedését, turizmusát, történelmét. Végig a lapokat töltögettük, aztán a fontosabb dátumokat diktálta le a tanár. Anya a lelkemre kötötte, hogy az összes dátumot írjam fel, úgy hogy nagyon figyeltem, nehogy egyet is kihagyjak.