Szende Szűz

Többen vagyunk

A hét elég kellemetlenül telt. Nem is tudom hogy,-remélem érzitek a szarkazmust-de kitudódott az eset, így nem elég, hogy minden nap, minden szünetben látnom kellett a szörnyetegemet, sok ember nem akarta elhinni a történteket, vagy nem merte, és hangoztatták is a folyosón. A tanárok sajnálattal teli arcait látni nap, mint nap, csak arra emlékeztet, ami miatt így néznek rám. Max nem hagyta ott a kosár csapatot, így legalább háromszor sikerült összeverekednie a kosarasoknak a focistákkal, és olyannyira elfajult a helyzet, hogy aki a másik oldallal értett egyet, az többnyire sportot váltott. Gyakorlatilag egyfajta bandaháború robbant ki a suliban.
Én szerettem volna csöndben tölteni mindennapjaim, lehetőleg otthon, minél világosabban, és csak bugyuta sorozatokat nézni, amiknek semmi értelme, így nem kell agyalnom semmin. Szombat este óta nem aludtam végig egy estét sem. Rendszeresen felriadok, és meglepő módon kb. mindig olyan tájt, amikor megtörtént. A család villanyszámlája igencsak megnőtt, az állandó "díszkivilágítástól" amit értem teszünk. Heti háromszor járok haladó önvédelemre, a maradék két napon pedig egy box teremben kezdtem el a sportot űzni. Nem tudom, fogom e még valaha biztonságban érezni magam esténként. Anyáék gőzerővel keresik a legjobb pszichológust, és valószínűleg holnap, hétfőn suli után és edzés előtt meglátogatom az elsőt. Megannyi történetet olvastam az interneten, velem hasonlókét, és találtam is egy helyet, ahol anonim maradhatsz, miközben megírod a sajátod. Anyáék megpróbáltak elvinni uszodába, hogy ne utáljam meg teljesen a vizet, és ha most nem is esett jól, valószínűleg később még meghálálom nekik. Amy eljár velem önvédelemre, ahova Eric kocsival jön értünk, így nem kell egyedül mennünk, mennem sehova. Max pedig elkezdett velem boxolni a kosár mellett, mondván nem árt ha izmosodik, bár nem tudom, hogy hova akar még izmosodni. Egyre több időt töltünk együtt, anyáék pedig ennek a három embernek bármit megengednek. Gyakorlatilag majdhogynem kulcsuk is van a házhoz. Jövőhét szombaton érkezik a bátyám is Angliából, akiről ugyan eddig nem beszéltem, hiszen talán tavaly karácsonykor láttam utoljára. Marad egész a szülinapomig, ami igazából tök jó, csak egyszerűen nem vagyok oda érte. Mármint a szülinapomért. Ezek után ki várná, hogy a 18at betöltve minden felelősség az övé legyen, és még inni sem ihatok szabályosan, a hülye 21-es karika miatt. Emiatt az egy ok miatt várom, hogy Európába folytassam tanulmányaimat, bármennyire is alkoholistának hangzik ez most. Annyi előnyöm származik ugyan ebből az egészből, hogy mivel kiskorúnak számítok még, Mike pedig már nagykorú, így talán súlyosabb büntetést kap. A szomorú zenéim mennyisége a háromszorosukra nőtt, és mivel null-huszonnégyben azokat hallgatom, még ha fél füllel is,-a tanárok vannak annyira empatikusak, hogy nem szólnak rám órán- gyakorlatilag kívülről fújom az összeset.
Max minden nap hazasétál velem a suliból, még ha néma csendben telik is az út, és estefelé is be szokott nézni, sőt van, hogy megvárja amíg elalszom, ilyenkor valamennyivel nyugodtabb vagyok. Továbbra sem bírom, ha hozzám érnek, a folyosó kész rémálom számomra, így általában csak csöngő előtt lépek ki a teremből és megyek át a másikba. Ha bárki is hozzá ér a hátamhoz, reflexből indul a könyököm hátra, így nagy segítség, ha valaki mellettem áll, és fogja a karom. Nem egy vérző orrot kerültünk már el. A szűk baráti kör bővült egy, pontosabban 'a' kosarassal. Az első két-három nap folyamán mindenki óvatoskodott, gondolkozott, hogy vajon mit mondjon, vagy mit ne, mit tegyen, vagy mit ne, de közöltem velük, hogy erre semmi szükség, tegyenek úgy, mintha semmi nem történt volna, így talán könnyebben feloldódok, és nem gondolok folyton arra. Nyilván az olyan vicceket, megjegyzéseket témát kerülik, de egész jól megvagyok. Nem egyszer megkapom másoktól a biztató mosolyt, a felszínes hogy érzed magad kérdést, vagy a sajnálom és kitartás szavakat. Mintha jelentene nekem bármit is. Nem akarok senkit se megbántani, de ettől nekem tényleg nem jobb.
Hétvégén eddig két dolgot csináltam: aludtam, vagyis pótoltam, délután vagy délelőtt mindegy, és nem mondom, hogy sokat, mert csak egy-két órákat de az is valami, illetve ettem. Vagyis próbáltam. Ezzel továbbra is problémáim vannak, mert a gyomrom nem akar semmilyen táplálékot lent tartani, és az is előfordult, hogy visszaküldte. Egész konkrétan úgy néz ki a kamránk mint egy bevásárló központ, mert nem tudhatom, hogy mikor mit, és milyen márkájút kívánok meg. Egyedül azoknak a nagy része marad lent bennem. Így történt, hogy tegnap ettem egy kis sárgadinnyét, aztán egy órával később krémsajtot, majd egy kis levest, amit még anya készítette maguknak ebédre. Pontosan ennyi étel került a szervezetembe. Ma is nagyjából ennyi történt, annyi különbséggel, hogy Amy, Eric és Max benéztek hozzánk délután, mert délelőtt meccse volt a srácoknak, amit természetesen elveszettek, ugyanis a focisok nem tudnak annyira kosarazni mint a kosarasok. Egyik sportcsapatnak sem megy most, de Max a világért sem tűri meg a csapatban azokat, akik szerint Mike vagy nem tette meg, vagy menő mert megtette. A focisoknál Mike pedig agyon szekálja, aki nem az Ő oldalán áll. Ez a helyzet. Az igazgatónk semmiképp nem hajlandó kirúgni Mikeot, még csak fel sem függeszti, amit nem tudok megérteni. Anyáék már ügyvéddel is voltak ott, és Amy megmutatta a hangfelvételt is, de semmi.
Mikenak persze sokkal nagyobb ettől az önbizalma, és ha Max, Eric, Jason, Jimmy vagy Paul nincs mellettem, és nem figyel, amiből hál Istennek nincs sok eset, akkor persze végig húzza mocskos kezét vagy a hátamon, vagy a derekamon, de olyan is előfordult, hogy egy jó erőset csapott a seggemre, mikor álltam Elivel valamelyik terem előtt, de a srác pechére a szabályszegővel kezdett ki, így a feketére festett hajú, erős sminkű csajszi, aki mellesleg Judozik, és igen erős jobb horga van, amit pedig abban a box teremben tanult, ahová most én is járok, egy jó nagyot húzott be neki. A körülményekre tekintettel egyik sem kapott semmit, ami megint csak Mikenak kedvezett. Nem mondom, a srác családja olyan nagyon tehetős lenne, de nyilván ők sem szűkölködnek. Az apjának viszont a népszerűsége miatt-mivel ő a helyi híradós-igen könnyen tudja a Tv-n, akár burkoltan, akár nyíltan befolyásolni az emberek véleményét.
Max nem hagy eltunyulni, minden nap eljárunk kutyát sétáltatni, de a késő esti sétákkal felhagytunk. Reggel suli előtt már a kapuban áll futócuccban, emiatt ennyivel korábban kell keljek, hogy egy tusolást is beiktassak a napi rendembe, bár annyit már nem foglalkozok a készülődéssel, mint eddig, ami azt jelenti, hogy megfésülködök. Pontosan, that's all. Hálás vagyok neki,-mármint a kosarasomnak-hogy ennyit foglalkozik velem. Azt hiszem eddig fel se merült bennem, hogy ebből több is lehetne, mert tudtam, hogy minden a fogadás körül forgott, de most, hogy ezen túl vagyunk, előröl kezdtük az ismerkedést. Egyre több mindent mesél magáról, és a családjáról. Elmesélte, hogy már egyáltalán nem gyújt rá, és hogy újra fontos neki a tanulás, valamint még matekversenyen is elindul, ami a szülinapom előtti nap lesz. Büszke vagyok rá. Ezenkívül újra beszél az anyjával. Megbeszélték a dolgokat, amit Max oly sok ideig elnyomott magában, és most újra beszélő viszonyban vannak.
Amyéknél már nem ennyire rózsás a helyzet. A szülők igen csak kibuktak lányuk barátja miatt, aki engem hazug ribancnak titulált, és nem áll senkivel se szóba a családból.
Sajnos a helyzet nálunk sem rózsás, és nem csak az én problémám miatt, de nem tanácsos kellemetlen viszonyt ápolni egy ismertebb férfi fiával, mert az újságírók kegyetlenül letámadják az embert, ugyanis tudják, ha kedvesen közelítenek, elhajtják őket. A hét mind a hét napján próbálkoztak, és nagyon remélem, hogy lassan feladják. Én nem akarok se celeb lenni, se egy szerencsétlen áldozat, aki majd világmegváltó bölcsességekkel traktálja a népeket, csak csöndben maradni, és eltűnni. Ennyi. De ezt senki sem hagyja nekem.

***

Ma hétfő reggel van, azaz lesz tesi is, és akármennyire is meleg van, a teremben, mert ugyan még csak október eleje, nekünk már gőzerővel fűtenünk kell, így marad a hosszúnadrág, és mellé egy hosszú ujjú futó felső. Szenvedés minden alkalom. Emellett ott van a mai talim az agyturkásszal, ami miatt persze izgulok. Lássuk csak, ma van önvédelem, úgyhogy az is plusz egy kínzás, bármennyire is muszáj, hiszen itt folyamatosan hozzám érnek, egyszerűen ez még mindig egy hatalmas kihívás.
Reggel épp a szekrényem felé vettem az irányt, mikor ismét kezdetét vette a szokásos 'Lorin belép az ajtón', de a megszokott cicababás öltözék helyett, most egy topánkát, világos hosszú farmert, egy koalás blúzt és farmerkabátot viselt. Ez szokatlanul alul-öltözöttnek számított tőle. Épp visszafordultam volna a szekrényemhez, de ő gyorsabb volt, így elkapta a tekintetem, és felvette a szemkontaktust. Én a szokás szerint Max szürke kosaras pulcsiját viseltem, amit még az őrsre menet vettem fel, és azóta nálam maradt. Ebben olyan, mintha el tudnék bújni úgy, hogy senki se lásson. Alul mommy jeans, mert nem bírom, ha bármennyire is látszik az alakom, egyszerűen csupasznak érzem magam. Valamint egy kényelmes sport cipő volt a lábamon.
Lorin öltözékén kívül még egy dolog volt igazán említésre méltó, mégpedig hogy egyszer csak elém lépett és hozzám szólt.