Moriko

Múlt 1. - A sárkánydémon meséje

A sziklás táj fölött szálló madarak rikoltása törte meg csupán meg a néma csendet. Egy fiatal férfi bőrpáncélban állt és a kietlen pusztát bámulta. Haja a vállát verdeste a szélben. Hirtelen emberek vették körbe. A férfi meg sem rezzent.

- Félre. – mondta. A férfiak közül előlépett egy.

- Vissza kell jönnie velünk a palotába Hercegem.

- Nem megyek vissza. – Kinyújtotta karját. Körmei karmokká nyúltak és egy szemvillanás alatt kivégezte a körülötte állókat, majd tovább haladt.

- Fenség! Yashuura herceg!

Az előbbi férfi kiáltott utána, de az alak már eltűnt a homokviharban.

~ Pár nappal ezelőtt~

A hegyek mögött lenyugodni készülő nap sugarai arany fénnyel vonták be a palota udvarát, amiben néhány eltévedt szolga sétálgatott. Egy magas, vékony, férfialak sietett az egyik épület felé. Porfelhő kíséretében pedig egy másik közeledett futva.

- Hercegem várj! – lihegve megállt – Ugye nem hiszel neki?

- Yato. Nem számít mit hiszek. Az anyám erőt adhat nekem.

- Akkor barátodként kérlek, Yashuura. Ne bízz benne! Ne hallgass rá!

- Yato. Már megmondtam. Ha erős leszek nem kell majd a nővéreimtől félve élnem. Most pedig térj vissza a feladatidhoz.

- De...!

- Yato. Ez parancs.

- Igenis... hercegem...

Yashuura tovább indult. Már nem volt visszaút.

Hirtelen egy ordítás szakította meg az éjszaka csendjét. Fájdalmas volt. De nem seb okozta. A lélek sajgott sebzetten. A szolga összeesett. Már nem élt. Yashuura állt a holttest felett. Ordítása visszhangot vert a falakon. Marcangoló fogak és égető lángok között érezte magát. Körmei ész szemfogai megnyúltak, fején szarvak nőttek. Megpördült és anyja felé irányította lángoló dühét.

- Mit tettél velem?! – üvöltötte fájdalmasan

- Immár démon vagy. Végtelen erőt nyersz a földből. – Shishiko ravasz mosolyra húzta a száját

- Miért árultál el?! Anyám, felelj!

- Nem árultalak el, fiam. Erőt adtam neked, ahogy ígértem.

De nem ilyen erőt ígértél! És nem ilyen áron!

- Mindennek ára van, fiam. Ezt már korán megtanítottam neked. Most teljesítsd, amit vállaltál, fiam.

- Mi?

- Parancsolom, hogy végezz az ellenségeimmel! – Shishiko fölényes vigyora szétterült az arcán ahogy a kínok közt vergődő fiát nézte. Yashuurát mintha megbéklyózták volna.

- P...Parancsolod? Te...? Ne...kem? – hangja legalább három tónussal mélyebb lett, szinte hörgött.

- Tőlem kaptad az erődet. Természetesen parancsolhatok is neki. Most pedig ölj meg mindenkit! – tébolyult kacaja felverte a fél palotát. Yashuura megfeszült. Gyűlölete ezüstfehér lángokként lobbant életre. Shishiko felsikított, ahogy elérték. A férfi közelebb lépett hozzá.

- Rajtad kívül más nem szolgált rá a halára. – suttogta.

Félkézzel felemelte az asszonyt és kitépte a szívét. Szeme, melyet eddig anyja árnyékolt be, ismét kéken csillogott. Véres keze remegett. Mindenhonnan őrök érkeztek. Egyikük felszólította, hogy adja meg magát, de nem hallotta. Arcán könnyek folytak le, amik lassan lemosták a szolga, egyetlen barátja, Yato vérét.