𝐓𝐫𝐢𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 • A 7 herceg¹ |𝐁𝐓𝐒| (✓)

𖧷° 18. Rész °𖧷

Miután Jungkook berángatott a szobába, az ajtót becsapta.

Addig örülhettél, míg ezt a cselekményt végezte.

A csuklód sajgott a fájdalomtól szabályosan, miután egy röpke pillanatra elengedte.

Aztán erőszakosan megfogta a két válladat és neki lökött az ajtónak.

Az tény, hogy alacsony voltál, de így, hogy Jungkook konkrétan úgy magasodott föléd jelenleg, mint valami hegy, ráébresztett erre még jobban és szó szerint elkezdtél remegni.

'Következőleg kétszer is meggondolom, hogy mikor húzok újat vele..'

De itt már késő volt átfogalmazni a mondandódat.

Sokszor kívántad azt, hogy párszor jó lenne, ha láthatatlan lennél vagy csak felszívódhatnál egy-két helyzetben.

Ezek legtöbbször ciki és kínos helyzetekben jutottak eszedbe, de ilyenkor megkérdőjelezed a félelem igazi definícióját.

Jungkook szeme szinte élve elégetett.

Ha lehetne szemmel ölni, te már csak egy porfészek lennél a lába előtt, úgy eltudna tüntetni egy ilyen tekintettel.

A kezei ismét úgy szorítottak, mintha odanőttek volna.

El is felejtkezdtél idő közben a sajgó csuklódról, hiszen most a vállad fájt úgy, mint valami brutális izom láz.

Csoda lesz, ha nem lesznek rajtad mindenhol piros, kéz alakú foltok ezután.

"Na most, te figyelj ide!" kezdett bele ingerülten. "Ha azt hiszed, hogy azzal a mesével, hogy apuci küldött ide, mert az ő parancsára el kell foglalnod a trónt mindenki felkarol, akkor hadd mondjak én is valamit! Neked itt pont, hogy egyáltalán nincs beleszólásod abba, hogy itt ki mit csinál és hogyan viselkedik! Te érsz itt a legkevesebbet, szóval ne merj anyáskodni felettem, mert azt csinálok amit akarok! Most az, hogy bántalmaztak és rögtön minden figyelem rád kerül, semmi értelme! Te egy senki vagy, ráadásul nem is hercegnőnek való! Ha azt hiszed, hogy nagy, előkelő ruhákban járni és tiarát, meg drága sminkeket viselni hercegnős dolog, akkor nagyon tévedsz!" itt már kezdtek könnyesedni a szemeid.

Nem értetted, hogy honnan feltételez ilyeneket, hiszen te tényleg megpróbáltál nem az útjában lenni senkinek és tényleg nem a te döntésed volt, hogy ide kerültél.

Vagy ennyire nem látszana a sok próbálkozás..?

'Én sosem játszottam meg magam.. akkor mégis miért?'

"Hadd mondjak még valamit. Az, hogy megtámadtak és majdnem elraboltak az sem volt véletlen-"

"Jungkook, az isten szerelmére, nyisd már ki az ajtót!" dörömbölt valaki a hatalmas fatákolmány másik feléről.

Nem kellet sokat várni, hiszen az említett nem zárta kulcsra az ajtót, ezért az a rettentően ismerős hang, pár pillanat múlva kivágta az ajtót.

Hangjából az előbb hallodtad, hogy elég ideges.

Mivel ti az ajtónak voltatok dőlve és még akkor sem mozdultatok, mikor az kivágódott, te hátra estél és Jungkook pedig rád, a padlóra.

Nem volt valami kellemes, de legalább a szorítás a válladon enyhült.

Kezdett veled forogni a világ, a fejedet beverted mikor hátra estél és elkezdett lüktetni a hirtelen becsapódástól.

"N-Namjoon.. Te, hogy kerülsz ide?" kérdezte meglepetten a feletted fekvő.

"Úgy, hogy ez az én irodám. Mégis mi a francot csinálsz te (T/N)-el?!" szóval Namjoon az, akkor ezért volt olyan ismerős a hangja..

Ekkor kezdett csak eljutni az agyadig, hogy az a póz amiben vagytok mennyire kényelmetlen is, szóval elkezdtél a férfi alatt mozogni, valahogy kapálózni, esetleg kigördülni alóla.

"Áú, mi franc?!" fordult le rólad Jungkook mivel, - ugyan nem direkt - de érzékeny pontot sikerült érinteni a lábaddal.

Aztán amilyen gyorsan tudtál föltápászkodtál a földröl.

A hirtelen akciótól megszédültél és kellett egy pár pillanat mire biztosan megállsz a két labadon.

Neki támaszkodtál a falnak és vettél pár nagy levegőt, hogy lenyugodj.

"(T/N), jól vagy, mi történt?" talán Namjoon volt az aki előtted állt, de már alig tudtad kivenni az alakokat és a füled is sípolni kezdett.

Érezted ahogy nyúlna az arcod felé, de nem engedted neki.

"Hagyjatok békén!! Mindannyian!!" kiáltottad, lehet a szokásosnál hangosabbra sikeredett, de nem érezted.

A füled bedugult és alig hallottad a körülötted lévő hangokat.

A fejed fájt és forgott veled a világ.

Elkezdtél abba az irányba szaladni amerről valószínűleg jöttetek Jungkookkal.

Egyszer csak, mintha valami beléd csapott volna és a következő pillanatban a tested a földre rogyott.

Mielőtt elsötétült volna minden, egy szintén ismerős hangot hallottál még utoljára.

"Mi történik itt!? Felség!!" kiáltotta valaki, aztán lépteket hallottál valamennyire a te irányodba, de utána már szinte semmi.

Nos, ennyit a Jungkookkal való óráról..

...

'Fény.. fehér fény, aztán egy ajtó.. nagy és barna.. mi ez a hely?

Körülöttem nincs semmi.. csak köd..

Lehet be kéne menni azon az ajtón..?

Hirtelen hallok valami nevetést..

"Te itt egy senki vagy!"

"Nem is olyan szép, ahogy a többiek mondják."

"Most velünk jössz!"

"Csak egy postás..."

"Nem is hercegnőnek való."

"Így sosem fogod megtanulni!"

"Nem is tud egy értelmes beszélgetést fenn tartani."

"Fuss."

..Mégis mik ezek a hangok?

És miért olyan ismerősnek..?

És a mondatok.. azok is sok dologra emlékeztetnek...

Mi történik velem!?

Nem akarom ezt, ellep a sötét köd, és a hangok egyre hangosabbak..!

Állj, ez már szinte fáj!

ÁLLJ!

AZT MONDTAM, ÁLLJ!!'

-

"Állj!!" hirtelen a szemeid kippattantak.

Kissé forgott veled a világ.

'Hol is vagyok..?'

"(T/N), végre felkeltél." beszélt mellőled egy hang.

'Ki ez..? És ki az a.. (T/N)? Miért vagyok egy szobában, egy ágyba lefektetve? Kicsodák körülöttem ezek az emberek..? Nem értem.. És miért aggódnak értem? Nem is tudom, hogy kicsodák, nem is ismerem őket..'

'Mi történik..?'
____________________________________