𝐓𝐫𝐢𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 • A 7 herceg¹ |𝐁𝐓𝐒| (✓)

𖧷° 16. Rész °𖧷

Arra ébredtél, hogy valaki halkan szólongatja a nevedet és gyengéden bökdös.

"(T/N), kérlek kelj fel.."

Hirtelen a szemeid kipattantak.

"Yoongi?" nézted a férfit meglepve, a hangod kicsit gyengén szólt.

"(T/N), végre! Már azt hittem valami komolyabb bajod van.." aztán kifújt egy adag levegőt.

"Mégis mi történt..? És hol vagyunk?"

A traktorban ültetek mindketten, de a jármű nem volt beindítva.

Úgy állt amikor olyan egy órával ezelőtt letettétek.

Nem volt messze a vidámpark, de nem szűrődött be elég fény, hogy tisztán láss bármit is magad körül.

Ismét túl nagy volt a csend..

"Emlékszel Jacksonra?" kérdezte Yoongi aggódva.

Hirtelen minden értelmet nyert végre és visszaemlékeztél a történtekre.

..Amikor Jackson egy pisztolyt tart a halántékodhoz és erősen magához szorít..

'Akkor ezek szerint elájultam volna..?'

"Mindenre emlékszem.. de, hogy menekültünk meg?" erre a kérdésre a zongorista csak sóhajtott.

"Azt nem kell tudnod.. az a lényeg, hogy Jackson és az emberei nem fognak egy ideig zavarni." mosolygott.

"És egyébként a traktorban vagyunk." nevette el a végét.

'Azt látom.. De mit jelent az, hogy egy ideig nem fognak bántani..? Mert majd később még akkor is fognak vagy mi..?'

"Akkor most vissza a kastélyhoz tartunk?" kérdezted, közben ásítottál egyet.

"Még nem indultunk el, meg akartam várni, hátha felkelsz, mert elájultál a sok eseménytől. De különben nem tudom, hogy mit csináltam volna, szóval hatalmas kő esett most le a szívemről." vakarta kissé szégyenlősen a tarkóját.

"Fáj.. valamid? Bár csak akkor tudok bármi ellátást biztosítani, ha a kastélyban vagyunk, de, ha komolyabb bajod van akkor jobban sietek.." nézett bűnbánó tekintettel.

"Hát egy kicsit fáj a fejem, meg az oldalam a rúgásoktól.. Meg éhes is vagyok." mondtad lehajtott fejjel.

"Amint újra a palotában vagyunk, szólok Taehyungnak." szólt bíztatóan.

"De nem lesz mérges, hogy kiszöktünk?" jutott eszedbe, hogy mi volt a múltkor, pedig akkor a palotán belül voltatok.

Ha mérlegeljük a kettőt akkor a mostani kis akció felér egy egy hetes szobafogsággal..

Minimum.

"Ne aggódj, azt én lerendezem." és elkezdte beindítani a traktort.

Az úton mostmár végig beszélgettetek, a vidámparkos szórakozás után - már amennyit megengedhettetek magatoknak - sokkal felszabadultabb volt mindkettőtök hangulata.

Te sem gondolkodtál a jövőn és ő sem.

Maradjunk egyenlőre a jelenben.

Amikor kiszálltatok a járműből, az egyetlen lehetőség az volt, hogy ismét az erkélyen keresztül másszatok be.

Kicsit kellemetlen volt, de valahogy megoldottátok.

-

Beérve a szobádba azonnal felkapcsoltad a lámpát és levetted a kabátodat.