(T/N) felült és úgy tűnik hatásos volt az akció, mivel sikeresen felköhögte a vizet és ki is köpte.
Hihetetlen aranyos volt így, de gondoltam, hogy nem ijesztem meg szegényt.
Helyette azon gondolkodtam, hogy miért nem mondta, hogy nem tud úszni?
Vagy lehet ő sem tudta...?
..De annak úgy semmi értelme.
"(T/N), jól vagy? Miért nem mondtad, hogy nem tudsz úszni?" próbáltam valahogy szépen, tapintatosan rákérdezni és nem megijeszteni őt.
Igazából észre sem vettem idáig, hogy mennyire dobogott a szívem.
Féltettem õt és nem csak azért, mert megkedveltem, hanem mert az apukája a következõ két generációnkat is kivégzi, ha megtudta volna, hogy meghalt.
De a szívem ritmusa engem is meglepett és nagyon reméltem, hogy a velem szemben ülő lány nem hallja.
Mivel már délután valószínûleg elmúlt, inkább adtam neki egy takarót amit tartaléknak szántam, ha a tisztáson történne valami.
Nem mindig olyan kellemesek a nyár végi idõk, ráadásul vizes is volt.
Gondoltam hozok kettõt, mert úgyis annyian vagyunk, én csak a hátamra terítettem, hogy ne kapjak vese gyulladást.
".. Azt hittem, hogy nem lesz semmi baj. Meg ilyenkor csak nevetnek rajtam.." látszott rajta, hogy fél a reakciómtól, de egy ilyenért talán Jungkookot és Taehyungot nevetném ki, akikrõl tudom, hogy fél másodpercen belül velem nevetnének.
Egy lányt sose nevetnék ki, nem így neveltek.
(T/N)-t sose nevetném ki...
-
Végül ismét jó hangulatban és éppségben tértünk vissza a partra.
De valami szememet szúrt, mikor a csónakot parkoltam le.
Taehyung nem egyedül volt.
Hanem egy lánnyal.
.. És nem is akármilyen lánnyal.
Az a lány nem más, mint a leendő feleségem Nara volt.
Kényszer házasság, mi sem természetesebb.
Ezért nem örültem, hogy látom őt.
Az egészet a szüleink akarták, szóval csak miattuk és az ország miatt csinálom ezt.
Szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire utáltam ezt az ötletet és még utálom is a mai napig.
Igazából mikor ebbe részletesebben belegondolok eléggé taplónak érzem magam, mivel alapvetően semmi bajom nincs Narával, de egyszerűen vele is úgy viselkedek, mint ha egy púp lenne a hátamon.
Olykor sajnálom õt, de egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal.
Sajnos mindig ő az egyetlen akin a néha előtörő rohamaimat levezetem.
-
..A szüleim nagyon szeretnek engem és egymást is, de ugyanakkor elég szigorúak és sok elvárásuk van, felém.
Annak idején, mikor úgy látszott, hogy drága öcsém fogja elfoglalni a trónt helyettem..
..Mert én akkor, abban a lelki - és testi - állapotban, a folyamatos csapongásommal képtelen lettem volna rá.
BẠN ĐANG ĐỌC
𝐓𝐫𝐢𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 • A 7 herceg¹ |𝐁𝐓𝐒| (✓)
Fanfiction𝐹𝑖𝑟𝑠𝑡 𝑠𝑡𝑒𝑝𝑠 → • • • ,,𝐌𝐞𝐫𝐭 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐧𝐞́ 𝐭𝐮𝐝𝐧𝐢, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞𝐠𝐲 𝐡𝐞𝐫𝐜𝐞𝐠𝐧𝐨̃ 𝐞́𝐥𝐞𝐭𝐞...'' ________________________________________________ ©𝑷𝒊𝒈𝒎𝒆𝒏𝒕™ (for story !) [Cover made with...