𝐓𝐫𝐢𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 • A 7 herceg¹ |𝐁𝐓𝐒| (✓)

𖧷° 6. Rész °𖧷

"Mennyit láttál?" kérdezte, miközben szorosan fogta a csuklódat.

'Komolyan ez volt az első dolog ami eszébe jutott..? Nem is inkább az, hogy mennyit hallottam?'

Kezdett fájni a csuklód ezért megpróbáltad kiszabadítani a szorításából, sikertelenül.

"Engedj el Namjoon!"

"Előbb válaszolj a kérdésemre." mondta már egy kicsit higgadtabban.

Vettél egy mély levegőt, hogy ne ordítsd le teljesen a fejét.

"Komolyan az érdekel, hogy mit láttam?! Engem a te helyedben inkább az érdekelne, hogy mit hallottam..! Most pedig engedj el!" néztél vele dühösen farkasszememet.

"...Erről nem beszélhetsz senkinek." húzott közelebb.

"Mégis mit mondanék? Hogy van egy titkos barátnőd vagy, hogy azt gondolod, hogy egy semmirekellő vagyok?!" csattantál fel ismét idegesen.

'Hogy lehet valaki ennyire tapintatlan..?!'

"(T/N), nem úgy értettem esk-" mielőtt befejezhette volna közbe vágtál.

"Tartsd magadban Namjoon! Amióta itt vagyok úgy nézel rám, mint valami véres rongyra. Szerinted én akartam ide jönni?! Így is eléggé kitaszítva érzem magam, mert a sarokban lévő póknak több fogalma van itt mindenről, mint nekem. De, ha ez nem lenne elég, te méginkább ráteszel egy lapáttal! Nem hiszem, hogy bármelyikötök is szembe tudna menni apámmal, hogy el tudjak innen menni, szóval mostantól nézzük egymást levegőnek míg itt vagyok, úgy lesz a legjobb." ezzel végre sikeresen kirántottad a csuklódat a szorításából és gyors léptekkel eltűntél onnan.

A sírás határán voltál, de nem akartál pont miatta sírni, szóval nagynehezen, de végül visszatartottad a könnyeidet.

Mikor már elég messze voltál a férfitõl, egyszer csak megpillantottál egy furcsa pózban lévő személyt magad elõtt.

Vagyis... konkrétan majdnem belebotlottál szegénybe.

Kiderült, hogy az a személy Taehyung volt és a térdein támaszkodott és nagy levegõket vett.

...Elég kimerültnek tûnt

De mióta van itt..?

Hallott volna valamit?

Bár akkor lehet közbelépett volna..

Hirtelen az említett rádemelte a tekintetét.

"Hogy... tudsz.... ilyen.. gyorsan futni?" kérdezte még mindig nagy levegővételek közepette.

Mostanra már biztos körbefuthatta az egész kastélyt kétszer is Hoseokkal..

Kicsit sajnáltad őket, de baj nem történt, hiszen Yoongi jó társaság volt, csak egy kis csintalanság volt az egész.

Bár Hoseoknak nyoma sem volt, valószínűleg tényleg beadta a derekát és szó nélkül elment lepihenni, hogy majd Yoongi úgyis elõjön magától.

"Tudod mekkora baj lett volna abból, hogyha most nem kerülsz elő..? Akár börtönbe is csukhatnak vagy levehetik a fejemet is. Aztán még anyámat is számon kérik! Tényleg-"

"Jó, jó sajnálom, Taehyung... Ne haragudj, többet nem fordul elõ."

Taehyung kifújt egy adag levegőt és mostmár felegyenesedett.

"..Semmi baj, csak legközelebb ne ijessz meg ennyire. Mi történt? Olyan hirtelen tüntetek el.. Hoseok már rég feladata a keresést."

Ezen mosolyogtál egyet, Yoongi elmondása szerint ez nem az első eset, hogy ilyet csinált.

Addig is megszökhet Hoseoktól.. bár egy ponton ez érthetõ.

"Hát Yoongi csak maga után húzott és a kertben az egyik bokor mögé bújtunk el. Aztán meg beszélgetni kezdtünk." rántottad meg a vállad.

'Végtére is.. csak másfél órát kuporogtunk ott..'

Taehyung sóhajtott és kifújt még egy adag levegőt.

"Gyere, látom, hogy fáradt vagy, menjünk vissza a kastélyba. Szerintem már hamarosan itt a vacsora ideje."

Csak bólintottál és követni kezdted az asszisztensed.

-

Az asztalnál már lényegében mindenki ott volt.

A felállás megint ugyanaz volt, mint a reggelinél.

Nagyjából ugyanúgy is telt, mint a reggeli, csendesen..

Éppen, hogy elhangzott pár olyan mondat, hogy 'Add ide a sót' vagy 'Tölts egy pohár vizet.'

Viszont most a bámulóid száma eggyel nőtt.

Jungkook még mindig rezzenéstelen arccal figyelt, Jimin mosolyogva és az új tag pedig Namjoon volt, meglepõen vagy sem.

Mintha egy kis megbánást és szomorúságot láttál volna a szemében, de ezt betudtad annak, hogy csak fáradt vagy.

Nem hiszed, hogy azok után amiket mondott rólad ténylegesen bánná a dolgot.. talán csak azért, hogy ne mondd el Jinnek vagy bárki másnak a kastélyban.

A kissé kínos vacsora után felmentél a szobába és mivel egy kis pihenésre és nyugalomra volt szükséged, életed egyik legluxusabb és legmegnyugtatóbb fürdőjét vetted.

Meg a bokorban való kuporgás és földön való üldögéléstõl kicsit koszos lettél te is és a ruhád is, ez most jobban hangzott, mint egy sima zuhany.

Rózsaszirmokkal, sok habbal, illat gyertyákkal volt ellátva, igaz pezsgő nem volt amit kicsit hiányoltál, de így is tökéletes volt azért.

Mikor másfél óra után kikászálódtál a luxus fürdőből ismét egy kis dobozka volt a szobádban, ezúttal az ágyadon.

'Lehet megint Jungkook volt?' jutott eszedbe az első, talán leglogikusabb gondolat.

Lehetséges, hogy a tánc teremben való megjegyzésed miatt ismét kiérdemelted az üzenetet.

Ismét felnyitottad a dobozt és benne volt egy másik kis cetli.

Ugyan az a pici és tömött betűtípus.

De most más szöveg volt a papírkán;

"Minden jó dolognak van egy vége, nem igaz felség?"

Inkább csak az éjjeli szekrényedre tetted a kis üzenetet és nem igen foglalkoztál vele.

'Úgy sem lesz semmi következménye.. Egy napja is alig, hogy megérkeztem volna, ugyan kit érdekelne a kastély emberein és apámon kívül, hogy itt vagyok?'

Befészkelted magadat egy kényelmes pozícióba a már alapból nagyon kényelmes ágyadba és mély álomba merültél semmit sem sejtve.
____________________________________