𝐓𝐫𝐢𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 • A 7 herceg¹ |𝐁𝐓𝐒| (✓)

𖧷° 8. Rész °𖧷

Nem tudtad kivenni, hogy kinek az árnyéka állt előtted.

De abban biztos voltál, hogy egy férfi volt.

Csak állt és állt.. szinte nem is mozgott.

Nem lehet, hogy ez csak egy szobor..?

Most az egyszer nagyobb megkönnyebbülés lenne, ha a látásod lenne rossz, nem pedig a megérzésed.

Aztán a - mostmár komfirmálódott - alak megmozdult a te irányodba.

Közelebb akart jönni..

Aztán megint megdermedt.

"Ez nem vicces, mutasd magad!" kiáltottad kicsit vészjóslóan az alaknak, de közben elkezdtél hátrálni.

"Szerintem se." válaszolt túlságosan nyugodt hangnemben.

Mostmár biztos voltál benne, hogy férfi.

"Ki vagy te!?" kezdtél egyre ingerültebbé válni.

"Csak egy postás."

"Mégis milyen postás?"

Ekkor elhallgatott.

Még közelebb lépett hozzád, de arcát még mindig nem láttad az estétől.

"Fuss." mondta mélyebb és vészjóslóbb hangon.

Abban a pillanatban te sarkon fordultál és vissza, a palota felé vetted az irányt.

Olyan sebességgel rohantál, hogy még talán Usain Bolt is megirigyelné.

Az adrenalin úgy száguldott és pumpált az ereidben, az egész testedben, hogy azt hitted felrobban.

Ilyen nincs, hogy csupán egy szóval is így rád ijesszenek..

De akkor most mégis miért, hogyan?

Az az egy darab szó.. és a hatásszünet, a sötét és az esti csípős levegő..

Talán ez mind volt egyszerre ilyen ijesztő, nem pedig maga a férfi..

A gyors rohanásnak hála mire észbe kaptál már az étkezőben voltál és lihegtél.

A levegő bent ragadt és fájt az oldalad is.

Örültél, hogy itt világos volt és meleg.

Sőt még egy jó illat is átjárta a szobát, mivel valószínűleg vacsora idő volt.

De akkor nem itt kéne lenniük a többieknek is..?

"..(T/N), jól vagy? Mi történt?" szólalt meg elsőnek Jin, rád hozva a szívbajt.

Majdnem a összerogytál.

Egyrészt égett a lábad a futástól, másrészt hirtelen jött a hangja.

De a fal jó támasznak bizonyult.

Mikor fölnéztél, hogy analizáld, hogy kik vannak jelen, láttad, hogy Jin és Jimin már álló helyzetben van, Taehyung pedig már előtted térdel egy lágy mosollyal.

De a legfurcsább az volt, hogy még Jungkook is meglepett arcot vágott.

'Végre valami érzelmet mutat, kezdtem azt hinni, hogy robot..' szemeztél vele egy másodpercre.

Aztán az is szemet szúrt, hogy Namjoon is egy - ugyan kissé rejtett és 'nyugodtabb', de mégis - meglepődött fejjel néz rád.

Taehyung megfogta az egyik kezed és gyengéden elkezdte simogatni, hogy egy kicsit lenyugodj.