𝐓𝐫𝐢𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 • A 7 herceg¹ |𝐁𝐓𝐒| (✓)

𖧷° 19. Rész °𖧷

"Várjunk akkor ez most azt jelenti, hogy ő nem emlékszik ránk?" kérdezte valami szívdöglesztő személyiség az egyik székben ülve.

"De az nem lehet.. Biztos, hogy emlékszik, csak a sokktól és a hirtelen becsapódástól még vissza kell térnie az agyának a rendes kerékvágásba." mondta ugyanaz a pasi, aki az előbb (T/N)-nek hívott.

'Miért van rajta kesztyű?'

"Egyáltalán hívtatok orvost?" beszélt egy kicsit alacsonyabb és mogorvább, egy másik székről.

"Igen hívtunk, ugyanazt aki Jint vizsgálta." felelt a kesztyűs.

"Ez így nem jó.. nem mondott semmit, hogy majd mikor felkel, nem lesz semmi emléke?" kérdezett egy magasabb férfi és a mogorvább székén támaszkodott.

"Azt mondta, hogy az nem lenne túl jó jel.." kalandozott el egy iszonyú helyes valaki.

"És.. végül mi lett Jungkookkal?" kérdezte ismét a mogorva.

...

Ekkor valami bevillant.

Jungkook.. ismerős, de miért..?

'Semmi emlékem nincs ilyen személyről, de valami azt súgja, hogy mégis ismerem.. Az nem lehet, hogy most éledtem újra a második életemben..? Nem, az már túl morbid lenne azt hiszem..'

..

"Hát pedig valahogy vissza kell hozni az emlékeit, különben az apukája nagyon ideges lesz.. Szerintem, ha ezt megtudják, nem csak Jungkooknak, hanem mindannyiunknak annyi." válaszolt a kesztyűs a széken támaszkodónak.

Aztán sóhajtott egyet.

"Már egyszer hívtak is, hogy keresik (T/N)-t, de kénytelen voltam hazudni. Már akkor sem volt jó kedvében az apukája, képzelem mi lesz, ha ezt megtudja." fejezte be.

"Kirobban a harmadik világháború.." mondta halkan az alacsony, egyetemistának kinéző srác.

"Yoongi, ne most lődd el az összes béna viccedet. Arra elég Jin." szólt rá erre a Yoongira a széken támaszkodó barátja.

Közben az iszonyú helyes felé mutatott.

Ezek a nevek..

'Konkrétan már fáj a fejem. Miért érzem azt, hogy ismerem őket, de aztán mégsincs semmi emlékem róluk..? Ez annyira frusztráló..'

Yoongi..

Jin..

És Jungkook.

..

"Szerintem próbáljuk meg minél több dologra emlékeztetni és egyszer hátha bevillant neki valami." szólt egy új ismeretlen, ám mégis ismerős hang.

Szemei sötétek voltak, ahogy egy pillanatra össze néztetek.

Eleresztett egy lágy mosolyt feléd.

"Akkor mutatkozzunk be, első lépésként." szólt végül az iszonyú helyes, akire előbb ráaggaták a 'Jin' nevet.

"Kim Seokjin vagyok, te most egy királyságban vagy. Az én királyságomban. Te itt egy hercegnő vagy és a neved (T/N), de ezt már hallhattad." mondta kedvesen mosolyogva.

Mintha valami hátul az agyadban kezdett volna eszméletlen módon kaparászni, de mégis.. végül semmi konkrét.

'Hátha a következő..'

"Park Jimin vagyok, Jin unokatestvére. Az én kastélyom észak fele van." mondta egy kedves mosollyal az arcán a szívtipró férfi.

Majdhogynem eltűntek a szemei miközben mosolygott.

'De várjunk.. mintha én ezt már hallottam volna valahol? Vagy nem..?'

'"Ő lenne a nyereményem?"

"Az én kastélyom észak fele van pár órára, privát járattal."'

Jimin.. hmm.. valami emlék talán köt hozzá..

De megint, semmi sem ugrik be.

"Kim Taehyung vagyok, a személyes asszisztensed. Apukád bérelt fel, hogy vigyázzak rád." mutatkozott be a kesztyűs.

'"T-Taehyung.. te-"

"Nyugodj meg, (T/N). Azért vágok itt, hogy vigyázzak rád."'

'Ez meg mi volt?! Mi volt ez a jelenet?! Valakivel fekszem az ágyban.. egy férfi az.. és neki is Taehyung a neve.. Szerintem kezdek megőrülni..'

"A nevem Kim Namjoon, Jin öccse vagyok, immár az első számú trón örökös." ahogy a sötét szemű férfi elmosolyodott látszódnak a gödröcskéi.

'"Akkor érdekel a pozíció?"

"Mennyit láttál?!"

"Meg fogsz lepődni."'

'..És ezek mik voltak? Ennek a férfinek is olyan hangja van, mint Namjoonnak.. Tényleg kezdenék megőrülni.. vagy ez normális..?'

"Az nevem Jung Hoseok, táncot tanítok neked és még sok másnak." mondta kicsit vontatottan, a Yoongi nevűnek a székén támaszkodó férfi.

Bár a végére kicsit azért elmosolyodott.

"Min Yoongi vagyok. Zongorista és Hoseoknak dolgozom. Egyszer kiszöktünk a táncórájáról a kertbe és sokat beszélgettünk."
mondta apró mosollyal és egész aranyos volt.

'De megint.. szinte felrobban a fejem a sok bizsergéstől.. Tudom, hogy ismerősek.. de akkor mégis miért nem!?'

'"Tudod, ha még több ideig fogsz abban a ruhában ott ácsorogni, lehet nem leszek képes türtőztetni magam.."

"Most komolyan ezzel kell dolgoznom?"

"(T/N), kérlek kelj fel.."'

'Ahj, mik ezek a bevillanó képek..? Annyira unom..! Borzalmasan lüktet a fejem..!'

Felszisszentél és fogad a fejed.

"Lehet most jönnek vissza az emlékek..?"

"Az nem szokott ilyen fájdalmasan kinézni.. "

"Nem kéne hívunk az orvost?"

"Várjunk még egy kicsit."

"Remélem semmi komolyabb baj nem lesz.."

"Ne hívjuk be Narát is..?"

Nara.

'Ki is az a Nara..?'

"Nara!" kiáltottál és megint felültél az ágyon.

Aztán megint a fejedhez kaptál, de végül ülve maradtál.

"Hívd be, Jimin." szólt Seokjin.

-

Már egy ideje, hogy beszéltél Narával.

Abban pillanatban hirtelen úgy érezted, hogy szükséged van a társaságára.

Ismerős volt a név, de megint csak a név.

Mikor bejött, valami megint megcsapott.. emlékek.

Érezted, hogy Nara valahogy fontos személy volt..

Fekete derékig érő haj, világos bőr, piros ruha, karcsú alkat..

Mintha egyszer már ezeket láttad volna.

De aztán mégsem.

'Talán ilyen az amikor az embernek skizofréniája van? Két testből vannak emlékeid..? Vagy random képeket látsz hasonló emberekkel?'

Még mindig nem értetted, hogy miért hívnak (T/N)-nek.

De úgy tűnik, hogy most ez lesz a neved..

Egyenlőre.
____________________________________