Szerelem, átkozott gyötrelem (ff. Kempf Zozó) [BEFEJEZETT]

5. rész - Nem kedvellek!

– Álljon csak meg a menet! – állt elé Imi – Mi a csudát képzelsz te?!

– Neked mi közöd van hozzá?! Arrébb pulykák, van egy kis elszámolni valóm vele! – nyújtotta egyenest felém a mutatóujját, most aztán nagy bajban vagyok..

– Minek neveztél te minket?! – szállt be Zozó is az eddigi szópárbajba.

– Jól hallottátok, PULY-KÁK! – szótagolva és hangsúlyozva ismételte el, szinte ordítozva. Én annyira berezegtem, hogy legszívesebben a világvégéig futnék. Utálom Norbit, utálom a jelenlétét, valamint minden mást rajta és fogalmam sincs hogy talált meg.

– Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – szóltam hozzá félve.

– Óóó csillagom.. nem mindegy? A lényeg, hogy újra együtt vagyunk, és a múltat egy csodás helyen ismételhetjük meg – mutatott kezeivel körbe, majd ismét elindult felém. Én hátrálni kezdtem, s mivel nem néztem hátra egy véletlen mozdulattal kerültem újból háttal a földre.

– Na bakker – szitkozódtam magamban, közben poroltam le magam. A talajjal látszólag jóbarátok vagyunk, mivel mindig ölelgetjük egymást.

– Na vágjunk bele! – dörzsölte össze kezeit, majd a nyelvével benedvesítette ajkait.

– Nem csinálsz vele semmit! – most képzelődtem volna? Zozó megvédett?

– Orsi, őszintén.. ő a pasid?! – nézett rá értetlen fejjel.

– Nem! – feleltük szinte egyszerre, amit elpirulással ajándékozott a sors.

– Akkor szerencséd van, egy ilyen rusnya alakkal még a kutya se járna! – nevetett gúnyosan, majd Zozó egy hirtelen mozdulattal nekiugrott. Elkezdték csupálni egymást, Patrik és Hoci szedte szét őket.

– Nyugi tesó – csillapította le az öccse.

– Engedj el te fahéjas kifli! Ha ő így akar játszani, akkor játszunk így! Orsi lesz az első, amiért ismeretlen fiúkkal cseveg az engedélyem nélkül! – ordított először Hocival, majd velünk.

– Öregem, szállj már le a magas lóról és nézz magadba! Itt játszod a kemény csávót, miközben egy ártatlan lányt intéznél el – összegezte Hoci a történteket.

– Ártatlan? Valóban? Hát jó.. egyelőre hagyom, hogy kiismerjétek. De jaj neki, ha még egyszer összefutok vele! – majd ezzel kifelé kezdett menni a parkból. De a kijáratnál megállt, majd visszafordult... – Ennek a játszmának még távol nincs vége! – majd véglegesen eltűnt.

– Orsi – vetődött rám minden szempár a skateparkban – Ki volt ez a baromnak öltözött ecset? - kérdezte nevetve Imi.

– Norbi.. az exem..

– Miért volt ilyen veled lenéző? – segített fel Hoci.

– Szeretnél róla beszélni? – fogta meg a vállam Patrik.

– Nem igazán.. utálom a múltat felhozni..

– Ahogy akarod, de mi meghallgatunk. Nem fogunk kinevetni – tájékoztatott Imi.

– Én azt mondom; felejtsük el ezt a hülye csírát! Mi lenne, ha lemennénk a Kempf tóhoz, utána csinálhatnánk egy házibulit Patrikkal. Mit szóltok? – mosolygósan érdeklődött Zozó. Tuti, hogy nem megyek, hisz utáljuk egymást.

– Én benne vagyok – vágta rögtön a fiatalabbik Kempf.

– Én is, jaj de jó... megyünk pancsizni – gyerekeskedett Imi, mint egy 5 éves kisfiú.

– Oké, akkor én is. Hányra? – egyezett bele Hoci is.

– Mondjuk négyre, de még hívom Sipost, Hámorit, Bencét és Tibit is.

– Rendben – felelték egyszerre, én meg.. mint egy elfelejtett szamár. Gondolatolvasóként Imi észrevett, majd meg is kérdezte.

– Na és Orsi is jöhet? – két vállamat megragadva tolt Zozó elé. De szép a szem... de ronda a szeme!

– Nem biztos, ho...

– Persze, téged is szívesen látunk – vigyorgott rám Patrik, az én szavamba vágva, s Zozó válaszát nem meg várva.

– Jól van, akkor jöhetsz.. – sóhajtotta Zozó.

– Jej, akkor hát Orsikám.. mivel új vagy itt, majd elkísérlek a tavacskához – táncolt picit Góg úr - Pojééén – énekelgette.

– Akkor hát négykor tali, addig is sziasztok – szólt utoljára Hoci, majd mindenki hazament készülődni. Hála Imikének engem is belerángatott ebbe, de nem nagyon bánom.. legalább fürödhetek egy jót.

Fel voltam öltözve, indulásra készen. Annyira várom ezt a vízi élményt, remélem elvonja a figyelmemet a mai Norbi jelenlététől.. S ha már szóba jött, az ő szereplése miatt nem próbálhattam ki életem kedvenc sportját, de egyszer mindennek eljön majd az ideje...

De még mindig az nem fér a fejembe, hogy Norbi hogy talált rám? Ki az, aki megtudná csak úgy mondani, hogy a lány, akit megcsaltam, szó nélkül elköltözött Gyulára, majd pár nappal később megtalálom. Ez lehetetlen. Ismerem Norbit, s biztos vagyok benne, hogy nem egyedül sántikál valamiben...

– Nyitom – szóltam ahhoz a valakihez, aki brutálisan lefejelte azt a csengőt, mivel nem hagyta abba – Szia Imi – köszöntem neki, majd megöleltük egymást.

– Neked is helló, a szüleid itthon vannak? – nézett mögém be a házba.

– Nincsenek szüleim – feleltem simán, úgy érzem ő megérdemli a családi hátterem igazságát – Apukám meghalt, anyukám elhagyott.

– Oh.., bocsi, nem akartam..

– Semmi baj – villantottam magamra egy halvány mosolyt.

– Ez fel fog vidítani. Mi az, a kezemben van és nem látod? – rakta ki előttem úgy a tenyerét, mintha fogna valamit.

– Nem tudom, levegő?

– A-a, hát semmi – ez fájt.. így a kínos nevetés tört fel belőlem – Pojén – fokozta csak.

– Hagyjuk a poJékodást, mehetünk?

– Természetesen, hisz a semmi az csak semmi. De az én poénjaim, na az nem semmi – kacsintott rám, még mindig az ajtónkban állva.

– Elég már! – ütöttem egy öklöst a vállába, de meg sem érezhette, annyira fárasztóak ezek a viccei, hogy már jók, s továbbra is nevettem fájdalmamban – Indulunk végre? Még elkésünk – kaptam elő a még mindig törött kijelzőjű telefonom – Három perc múlva négy!

– Nyugii, az a három perc épp elég arra, hogy kiérjünk a tóhoz. Ráadásul elég arra is, hogy ennyi ideig bámulhassuk a nagyszerű semmit. Nézd! Ott egy újabb semmi, ott repül látod? - játszotta mellettem az eszét, s az ég felé mutatott, ahol tényleg nem volt semmi.

– Kegyelem! – raktam imapózba a kezeimet, amin jót élvezkedett, de bevallom, hogy én is jól szórakoztam. De rég élvezhettem a barátság velejáróját, s az is csak Norbival történt a kapcsolatunk eleiben.

Lassacskán el is indultunk gyalog Patrikékhoz, s kicsit pár perc múlva érkeztünk meg. Meglehetősen közel lakok hozzájuk, de nem tudom, hogy pozitív vagy negatív lesz-e ennek a következménye.

Hamarosan a szemem elé tárult maga tó, amin a kék és és a nyári napsütés ragyogóan tükröződve csillogott. Gyönyörűnek kell, hogy mondjam, mert valóban az.

A partig merészkedtünk Imivel, ahol egy napágynál lepakoltuk a cuccainkat. Ismételten csak a vízre pillantottam, ahol egy nem kedvelt személyt láttam lubickolni.