– Börtönben? Te jó ég, mit követett el? – sokkolódtam, ahogy kimondták a honlétét.
– Bántott téged, ő miatta vagy most amnéziás – világosított fel Patrik.
– Nem lehet, ő sose bántana engem! – ráztam meg a fejem, majd elindultam kifelé.
– Hova mész? – húzott vissza a csuklómnál fogva Zoli – Most nem mehetsz sehova.
– Miért nem? Nem hagyhatom szegényt abban a hideg cellában! – próbáltam kiszabadítani a kezemet a szorításból, de ő erre a másikat is lefogta.
– És mit akarsz csinálni? Kiszöktetni? Esélyed sincs, továbbá megfigyelés alatt áll és kitűnő helyen van ott – nézett egyenest a szemembe, mire én egyre jobban félni kezdtem tőlük.
– Csinálok neki egy csésze forró teát. Patrik, segítenél? – szólt megint az az asszony, majd a szemüveges fiával elmentek valamerre.
– Engedj el! – futottam neki ismét a menekülési terveimhez, de ezúttal is sikertelenül – Te szadista állat!
– Az pont Norbert! – mérgesedett fel ő is.
Itt szakadt el nálam a cérna. Hogy mondhat ilyesmit arra a varázslatos fiúra, aki nem mellesleg a fiúm?
A kezemet ráncigálni kezdtem, aminek hatására meg is fájdult, de nem foglalkoztam ezzel. Ám minden erőm beleadása ellenére is erősebbnek bizonyult nálam.
– Nyugodj meg – hajolt bele az aurámba, mire a szemem beleolvadt a mogyoróbarna íriszeibe – Nem akarunk bántani, pont ellenkezőleg, segíteni.
Hangja nyugodt volt. Mintha irányítani tudott volna, a testem is automatikusan higgadtabbá vált. A szememmel őt kémleltem semleges érzelemmel.
– Itt a tea – jött ki egy szobából az a nő, kezében egy bögre gőzölgött, amit a kezembe adott – Fiúk, vigyázzatok rá. Nekem mennem kell dolgozni, hamarosan megyek – ölelte meg mindkét fiút, majd távozott.
– Emlékszik már valamire? – jött közelebb hozzánk Patrik, de én a kezemben levő italt nem óhajtottam meginni.
– Még semmire – húzta félre a száját Zoli – A teát idd meg, jót fog tenni.
– Aha, milyen kábítószert raktatok bele? – húztam össze a szemöldökeimet.
– Semmilyet', gyógynövények vannak benne – vette ki Zoli a kezemből, majd beleivott – Látod?
Visszaadta én meg kicsit bizalmasabban kortyoltam belőle pár kortyot addig, míg ki nem ürült a csupor.
– Sziasztok – jött be a házba még két fiú, az egyik magas volt barna hajjal, a másik pedig alacsonyabb világosabb hajkoronával – Itt vagyunk, visszatért már az emlékezete?
– Ti kik vagytok? – hátráltam meg félelmemben.
– Ez választat ad a kérdésedre Imi? – jött hozzám ismét közelebb Patrik – Ők is a barátaid, Hoci és Imi.
Négy fiú és egy lány, ugye nem akarnak megerőszakolni?
– Szerintetek mivel lehetne megoldani, hogy visszatérjen a memóriája? – kérdezte a többiekhez fordulva Hoci.
– A doki szerint rövidesen vissza kell, hogy jöjjön, de avval segítünk neki, ha emlékeztetjük – biccentett Zoli.
– Vigyük el a skateparkba, végül is ott kezdődött minden – vetett fel egy ötletet Patrik, amit mindenki remeknek tartott.
ESTÁS LEYENDO
Szerelem, átkozott gyötrelem (ff. Kempf Zozó) [BEFEJEZETT]
FanficUtáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát. Gyűlöltem, hogy meg tudott csókolni, hogy ilyen egyszerűen be tudott zárni. De a legjobban azt gyűlöltem, hogy el tudta azt érni, hogy akarjam őt. Átlagos csajból egy összetört szívű, meggyötört lány...