Szerelem, átkozott gyötrelem (ff. Kempf Zozó) [BEFEJEZETT]

13. rész - Emlékezz

– Börtönben? Te jó ég, mit követett el? – sokkolódtam, ahogy kimondták a honlétét.

– Bántott téged, ő miatta vagy most amnéziás – világosított fel Patrik.

– Nem lehet, ő sose bántana engem! – ráztam meg a fejem, majd elindultam kifelé.

– Hova mész? – húzott vissza a csuklómnál fogva Zoli – Most nem mehetsz sehova.

– Miért nem? Nem hagyhatom szegényt abban a hideg cellában! – próbáltam kiszabadítani a kezemet a szorításból, de ő erre a másikat is lefogta. 

– És mit akarsz csinálni? Kiszöktetni? Esélyed sincs, továbbá megfigyelés alatt áll és kitűnő helyen van ott – nézett egyenest a szemembe, mire én egyre jobban félni kezdtem tőlük.

– Csinálok neki egy csésze forró teát. Patrik, segítenél? – szólt megint az az asszony, majd a szemüveges fiával elmentek valamerre.

– Engedj el! – futottam neki ismét a menekülési terveimhez, de ezúttal is sikertelenül – Te szadista állat!

– Az pont Norbert! – mérgesedett fel ő is.

Itt szakadt el nálam a cérna. Hogy mondhat ilyesmit arra a varázslatos fiúra, aki nem mellesleg a fiúm?

A kezemet ráncigálni kezdtem, aminek hatására meg is fájdult, de nem foglalkoztam ezzel. Ám minden erőm beleadása ellenére is erősebbnek bizonyult nálam.

– Nyugodj meg – hajolt bele az aurámba, mire a szemem beleolvadt a mogyoróbarna íriszeibe – Nem akarunk bántani, pont ellenkezőleg, segíteni.

Hangja nyugodt volt. Mintha irányítani tudott volna, a testem is automatikusan higgadtabbá vált. A szememmel őt kémleltem semleges érzelemmel.

– Itt a tea – jött ki egy szobából az a nő, kezében egy bögre gőzölgött, amit a kezembe adott – Fiúk, vigyázzatok rá. Nekem mennem kell dolgozni, hamarosan megyek – ölelte meg mindkét fiút, majd távozott.

– Emlékszik már valamire? – jött közelebb hozzánk Patrik, de én a kezemben levő italt nem óhajtottam meginni.

– Még semmire – húzta félre a száját Zoli – A teát idd meg, jót fog tenni.

– Aha, milyen kábítószert raktatok bele? – húztam össze a szemöldökeimet.

– Semmilyet', gyógynövények vannak benne – vette ki Zoli a kezemből, majd beleivott – Látod?

Visszaadta én meg kicsit bizalmasabban kortyoltam belőle pár kortyot addig, míg ki nem ürült a csupor.

– Sziasztok – jött be a házba még két fiú, az egyik magas volt barna hajjal, a másik pedig alacsonyabb világosabb hajkoronával – Itt vagyunk, visszatért már az emlékezete?

– Ti kik vagytok? – hátráltam meg félelmemben.

– Ez választat ad a kérdésedre Imi? – jött hozzám ismét közelebb Patrik – Ők is a barátaid, Hoci és Imi.

Négy fiú és egy lány, ugye nem akarnak megerőszakolni?

– Szerintetek mivel lehetne megoldani, hogy visszatérjen a memóriája? – kérdezte a többiekhez fordulva Hoci.

– A doki szerint rövidesen vissza kell, hogy jöjjön, de avval segítünk neki, ha emlékeztetjük – biccentett Zoli.

– Vigyük el a skateparkba, végül is ott kezdődött minden – vetett fel egy ötletet Patrik, amit mindenki remeknek tartott.