Szerelem, átkozott gyötrelem (ff. Kempf Zozó) [BEFEJEZETT]

3. rész - Segíteni jó dolog

Próbáltam a fiúkat magamon kívül hagyni, azaz nem érdekeltek... egyáltalán! Így aztán fogtam magam és lecsuktam a laptopomat.

A televíziózás lekötötte egy ideig a gondolataimat, de nem sokáig.

Eddig boldog voltam, élveztem a sorsomat és sodródtam az árral. De Norbi megváltoztatta az életemet, miatta nem bízom többet az emberekben, aztán pedig anyuék is elváltak, apa meghalt, anya meg lelépett tudja a fene hova.

Norbi világosított fel arra, hogy ebben az szörnyű világban ne számítsak senkire. Hisz a legfehérebb rózsának is fekete az árnyéka.

Addig jártak a fejemben a múltbeli történtek, hogy inkább kikapcsoltam a tévét, és inkább lefeküdtem aludni. Ám hiába is forgolódtam, nem jött álom a szememre. Főként a ma megismert fiúk miatt. Rosszul esik, hogy így lekoptatom őket magamról, de mi van, ha olyanok, mint Norbi? Jó, hogy rajtuk járt az eszem, mert a Zozó által kidíszített mobilom pittyegett.

Imi: Mi a gond? 😥🤨 Én megérzem, ha valami nincs rendben 😉

Hiábavaló... mindig is szerettem volna igaz barátokat, de mi lesz ha Norbi fajtájúak? Gondoltam nem lököm el magamtól azokat, kik barátkozni szeretnének velem.

Orsolya: Szia, minden rendben van 🙂 Rossz az érzékelőd valószínűleg 🤗

Imi: Ha ha ha... tudom, hogy titkolsz valamit 😏

Orsolya: Rossz hír kicsi mazsola... mivel nem 😂

Imi a becenevedet a következőre állította: Orsika 😄

Orsika 😄: Hejj!

Imi becenevét a következőre állítottad: Imikeee 🤪

Imikeee 🤪: Hú ha, ideges lett a kiscica 😱

Orsika 😄: Jó van na 😍 😂 De most mennem kell szunyálni, szia

Imikeee 🤪: Jó éjt 💞

Jókedvem lett valamiért, ismét neki próbálkoztam az alvásnak, s ezúttal sikerrel jártam.

Reggel olyan nyolc körül battyogtam ki a konyhába egy jó erős kávéért, ami legyőzi az ébredéssel járó fáradságot. De végül is.. nyár van, szüleim nincsenek, szóval akár átaludhatnám az egész napot, de az úgy nem helyes.

Elég fura álmom volt az éjjel, Imiékkel és Zozó barátommal. még az álmaimban sem hagy békén...

A tegnapi után most nagyon nem volt kedvem kimenni a skateparkba. Így hát fogtam magam és nekilendültem takarítani. Épp a konyha pult mögött mostam fel, mikor megszólalt a telefonom.

A kijelzőn Imi neve villogott.

– Haló? – szóltam bele, miután felvettem.

– Szervusz Orsi, tudnál segíteni? – hallottam meg Imi aggodalmas hangját.

– Attól függ, mi történt?

– Zozó...

– Sajnos nem érek rá – vágtam Imi szavába, majd lecsaptam a mobilom.

Csengetésre lettem figyelmes. Mikor kimentem megnézni hogy ki az, elállt a lélegzetem... Legszívesebben becsaptam volna a kaput, de Patrik a lábával kitámasztotta.