Szerelem, átkozott gyötrelem (ff. Kempf Zozó) [BEFEJEZETT]

21. rész - Váratlanul ért

– Nem, dehogy – ráztam meg határozottan a fejem –, tuti, egyáltalán nem jött ide – folytattam, de szerintem most buktattam le magam.

– Jól van, az első nem után is felfogtuk – kacagott Imi, mire a testem úgy gondolta, hogy itt az idő verejtékezni

– Ó, esetleg ma kijössz velünk a skateparkba? – vetette fel az ötletet Bettina.

– A skateparkba? – ismételtem el, talán kicsit megilletődött fejjel.

– Ha persze nem gond, hogy kint lesz Zozó is – folytatta Imi, de én belemenően bólogatni kezdtem.

– Nem baj, mikorra van a találka megbeszélve?

– Kilencre, azért jöttünk ide hozzád először – az órára pillantottam, ami a fél kilencet ütötte.

– Oh, akkor pillanat. Felöltözöm – vakartam kínomban a tarkómat, majd a szobámba igyekeztem.

A pizsamámat levetettem, majd a helyére felvettem egy fehér pólót, és egy fekete sortot, aminek a szélét hófehér csíkok díszítenek. Lábbeliként egy Vans cipőre esett a választásom, majd a hajamat kifésülve két fonatba varázsoltam.

– Mehetünk – rohantam vissza vendégeimhez, majd egy bólintás után indulásra parancsoltuk magunkat.

Az út a parkig csendesen telt. Bettiék előttem mentek, kézen fogva, míg én mögöttük koslatva követtem őket, gondolkozva.

Tegnap este azt mondta Zozó, hogy ma találkozunk, erre reggel betoppant hozzám Imi a barátnőjével, kik kérdezgették, hogy járt-e itt Zozó. Pár perccel később pedig elhívnak a parkba, ahol ő is ott lesz. Vajon van összefüggés?

– Sziasztok, csá! – köszöntünk mindenkinek, mikor odaértünk.

A két Kempf és Csepi már nagyban tolták a trükköket, miközben beléptünk a skateparkba. A tekintetem rögtön Zozón akadt meg, ki pár pislantásig engem nézett, de aztán folytatta a trükkjei beadását.

– Szia Orsi – ölelt át Patrik –, ha a bátyám netán megint bunkózna veled, csak szólj nekem. Oké? – fogta mindkét vállam, mire én egy halovány mosoly kíséretében rábólintottam.

– Skacok, játszunk egy Game off Add On-t? – ajánlotta Csepel, amibe mindenki belement.

Bettivel mi addigra leültünk egy ívre, ahol nem zavarunk senkit, s kibeszélni kezdtünk.

– Konráddal mi a helyzet? – kérdezte fel-le húzódó szemöldökei társaságában, mire lehajtottam a fejem.

– Jelen pillanatban épp a rácsok mögött élvezi az életét – erre  kijelentésemre felkapta a fejét, így hát fogtam magam és kitálaltam neki.

– Ejha, nem semmi az a kettő fasz. Szegény...

– Nem kell sajnálnod. Most, hogy Norbi és a bűntársa is a börtönben helyezkedik kényelembe, minden rendben van – feleltem boldogan, de aztán lehervadt ez a mosoly – Legalábbis majdnem minden...

– Zozóról van szó, igaz? – hajolt közelebb, mire bólogatni kezdtem.

– Nem tudok eligazodni rajta. Eleinte bunkó volt, amit meg is értek, utána valahogy tartottunk egy fegyverszünetet, ami odáig vezetett, hogy elástuk a csatabárdot, aztán Konrád felbukkanása óta meg kiásta. Ember legyen a talpán, aki ezt érti.

– Na, és mit szólt ahhoz, hogy Konrád is cellába került?

– Szerintem nem tudja. Ha meg mégis... Látod, hogy közömbös velem – vontam vállat – Mint mondtam, aki ezt az egészet érti, az zseni lehet.