╰┄───➤ holdhonap - nak. Ne felejtsd el, lesz még nyár! °♡̷•.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
✎ 190830 ✐
༻༺━━━⁎∗.❁.∗⁎━━━༻༺
Jisung kedvenc évszakja a nyár. Bár a hőmérséklet a legtöbb napon izzasztó, viszont hajnalig tartó tévézést tarthat, majd délig aludhat anélkül, hogy bárki kérdezgetné, hogy mégis miért nem az egyetemen van. A korlátlan szundizás mellett ilyenkor tud több időt tölteni a barátaival és a családjával nyaralás formájában.
Jisung nem érzelgős, most viszont ahogy a naplementét figyeli, nedvesedni kezd a szeme. Ez a legszebb és mégis a legszomorúbb esemény az évben; az augusztus harmincegyedikei naplemente. Benne van az elmúlt három hónap minden szépsége, de közben pedig ott az elkeserítő tudat, hogy érkezik az esővel teli ősz.
Valóban benne vannak Jisung legkedvesebb pillanatai a lassan süllyedő korongban. Amikor júniusban eldöntötték Channal, hogy hivatalosan egy párt alkotnak, és ezt megosztották a barátaikkal és a családjaikkal is. Amikor Felix vásárolt nekik egy kacsás úszómatracot, mint 'nászajándékot'. Amikor júliusban Woojinékkal kempingezni mentek, és fürödtek a közeli tóban. Amikor Chan azt mondta kettejük sátrában, hogy nem akar mást szeretni Jisungon kívül. Amikor a fiú anyja ebédet csinált, és elárulta, hogy mennyire büszke rájuk, hogy felvállalták a viszonyukat és boldogok. Amikor meglátogatták Chan unokatestvéreit, és a két kisiskolás lány remek barátságba került Jisunggal, mivel eljátszotta a királyfit a hercegnős játékukban. Lehet, hogy másnak ezek a történések nem érnek semmit, unalmasak, ám Jisungnak rengeteget jelentettek.
Az erkélyen támaszkodó srác sóhajt; elengedi e csodálatos vakációt, próbál felkészülni a szeptember-október-november trió nehézségeire gondolatban.
A teste remeg a szélben, ha elképzeli, milyen lesz megint nulla egész öt tized szabadidő mellett tanulni, pánikrohamot kapni, ha a sikeres magolás reménytelennek tűnik két óra anyag fölött görnyedés után és elhanyagolni a dolgokat, amik fontosak a számára.
Az elmélkedést egy a vállára simuló tenyér akadályozza meg, amelynek érintése visszanyomja a fiút a valóságba.
- Jössz aludni?
- Mindjárt - biccent, és nagyot nyel, amikor a gyengéden mosolygó Chan szemeibe néz. - Ezt még el kell intéznem. - Az idősebb kuncog. Ő nem igazán érti ezeket a dolgokat, hogy milyen meglátni a naplementében az emlékeket vagy éppen előre félni az ősztől. Chan realista és nem szentimentális.
Jisungnak rosszul esik, hogy a másik rajta nevet, így lerázza magáról a végtagot, és visszafordul a Földet világító gömbhöz, hogy kiélvezhesse az utolsó másodperceket ragyogásából, csodálhassa a lángnyelveit, amint beterítik az égbolton csücsülő felhőket; utoljára tulajdonukká teszik az egész nyarat. Gyászos látvány ez számára.
- Lesz még nyár, Jisung.
Chan nyugtató szavai, valamint a kisebb derekára fonódó kezei túllendítik Jisungot a tűrőképessége határán; utat enged könnyeinek, és már ő sem tudja, hogy ezt a nyarat siratja vagy örömcseppeket hullajt, mert tényleg lesz még nyár.
