•|KPOP Imagines|• [kérések;ZÁRVA]

BigBang - G-Dragon

Okay, ide is megjöttem, csak egy kicsit.. kicsit szomorúbb storyval…

Itt van a kicsit nagyon megkésett rész kedves VanessaSilent ^^

Igaz, hogy tegnapra ígértem, de még egy kicsit igazítottam rajta, ahol úgy találtam, remélem nem haragszol~

Eskü most minden összeszaladt a fejem felett. Előző héten pl nem is voltam elérhető, mert táboroztatni voltam gyerekeket, de most van egy kis szabadidőm, így végre ezt is posztolhatom!!!

Zenének könnyű szívvel ajánlom ezt:

… mert tökéletesen illik ide, mindenhogy. A szövege, a hangulata, azok a hangok...
(Ésmertimádomőket^^)

Jó olvasást! :)

———————————

Éreztél már olyat, hogy minden jó?
Hogy minden megvan az életedben, ami kell, hogy minden úgy alakul, ahogy te szeretnéd, és senki és semmi nem tudja megtörni ezt a tökéletességet? Hogy minden egyes dolog, ami megtörténik veled, attól csak még jobb lesz az egyébként is tökéletes életed?

Pontosan ezt érzed, mióta összejöttetek Jiyonggal. Egyszerűen maga a tökéletesség. Ha csak levegőt vesz, máris jobb lesz a napod. Minden alkalommal, mikor látod, szíved ki akar ugrani a helyéről, és mérhetetlen nagy boldogsággal tölt el, hogy veled van.
Sajnos az idol élete miatt nem sok időt tölthettek együtt, de állítod, hogy azok a ritka pillanatok jelentik neked az Életet.
Minden egyes pillantásával erőt sugároz neked, hogy a munkád mellett te is tökéletesen érezd magad, és te pontosan ezt érzed. Nem tudod szavakba önteni, hogy mennyire is hálás vagy az égnek, amiért eléd küldte őt.

De minden jóban kell lennie valami rossznak is, nem?

Ez a rossz pontosan egy hete kezdődött. Sosem éreztél még ilyet ezelőtt, így nem kicsit rémített meg. Minden egy, a nyaralásotok után történő beszélgetéssel indult…

– Végre itthon! – nyitottad ki a közös lakásotok bejárati ajtaját, hogy aztán rávesd magad hatalmas kanapétokra.

Jiyong csak óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, és csendesen melléd telepedett. Szája egyáltalán nem görbült felfelé, ahogy mindig… most komoly volt, vagyis inkább semmilyen érzelem nem tükröződött az arcán. Pedig egy jó nyaralás után mindig hatalmas vigyorral lép be az ajtón…

– Jah, igen. – mondta semmilyen hangon.

– Jiyong? – kérdeztél rá, mert hirtelen azt sem tudtad, hogy te az igazi Jiyonggal beszélsz-e, annyira meglepett színtelen hangja.

– Igen Édes? – pillantott rád, mostmár mosolyogva. Amint láttad az arcán újra azt, aminek ott kell lennie, máris elszállt minden gondolatod afelől, hogy valami baj van, betudtad annak, hogy képzelődtél, hisz Jiyong eddig sosem volt még kedvtelen melletted.

– Semmi. Csak örülök, hogy veled vagyok. – mosolyogtál vissza rá.

– Én is.

Miután összejöttetek, Jiyong tett neked egy fogadást, amit eddig sosem szegett meg. Idáig.
Ez az ígéret pedig nem más volt, minthogy sosem fog mást csinálni melletted, mint mosolyogni. Mert nincs miért szomorúnak vagy dühösnek lennie, hisz te tökéletes vagy számára, és ennél jobb barátnőt nem is kívánhatott volna.
Ehhez a fogadásához mindig tartotta magát, mivel mikor esténként hazajött ugyanúgy mosolygott, mikor korán reggel elindult munkába. Sohasem láttál mást, mint azt a hatalmas és gyönyörű mosolyát. És ő sem látott tőled mást. Sosem sírtál vagy borultál ki bármi miatt, mert tudtad, hogy otthon vár valaki, aki jobbá varázsolja a kedvedet. Akitől nem látsz mást, csakis gyönyörű mosolyt.