kibeszélős

326 10 21
                                    

hogy őszinte legyek, ezt a részt azért írom, mert már egy csomó minden van bennem, szóval valahová le kell írnom. ha nem érdekel, akkor még most lépj ki ebből a részből ^^


























akik maradtak, azoktól szeretném kérdezni elsősorban, hogy hogy vagytok? miújság van veletek?

na már most, én köszönöm szépen, küzdök. küzdök a jelenlegi álláspontommal. most érkeztem el arra a szintre, amikor érzem, hogy minden felesleges volt, amit eddig tettem, és nem is értem igazán, hogy mi a szart is várok. nem utolsó sorban kicseszettül szerencsétlen is vagyok, ami nem tesz jót semmilyen téren sem rám nézve.

nem azt várom el, hogy minden rendben legyen, mert olyan sosem lesz, de legalább elkezdhetnék valami változást látni. valamit, ami jelzi nekem, hogy csináljam tovább, mert totálisan megéri, és ez az, amit nekem szánt az életem.

az egyetem kikészít.
nemsokára vizsgáim vannak, ami kissé érdekes lesz, ugyanis nekem kb az összes órám egyébként gyakorlati, így a vizsgák gyakorlatilag csak gyermeteg játékszerek, amikkel valami el akarnak érni. de hát mikor is kell minden szart még ránk zúdítani, ha nem egy héttel a viszgahét előtt?

meg amúgy azt bírom, amikor kiadnak egy feladatot, amiről egy árva szó magyarázatot nem kaptunk, de csináljuk meg határidőre, aztán a következő órán beszélünk arról, hogy hogyan is kellett volna valójában megcsinálni azt a retkes feladatot. végülis tökre világos, nem?

és akkor ott van az, hogy te tényleg mindent beleadsz, és a legjobb tudásod szerint jársz el, de még így is a legrosszabb értékelést kapod a csoportodban, és ráadásnak olyan csendes gyilkolást kapsz... igazából semmi motivációm nem maradt. én tényleg megpróbáltam, de könyörgöm, csodát ne várjanak tőlem. én azért mentem egyetemre, hogy valami újat tanulhassak, mindenféle előzetes tudás nélkül. arról nem én tehetek, hogy azt kihagyták a szakleírásban, hogy elvárt zseninek lenni.

na meg aztán ott van a nem létező szerelmi életem.
tudjátok abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy BÁRKI, de tényleg bárki, aki nekem tetszik, annak nem tetszem, vagy van barátnője. nyilván egyetemre szingliként érdemes belépni, és én ezt így is tettem, de arra nem számítottam, hogy ez az elcseszett karma ide is követni fog. istenem, az egyik srácot annyira crusholom, hogy már csak attól is kiborulok, ha képernyőn keresztül látom. de miért is ne lenne barátnője. szépen megcsináltam megint.

elmondok egy titkot, csak nektek, mert megérdemlitek, amiért ennyi szar után is velem vagytok. eddig egész életemben négy olyan ember volt, akibe ÉN lettem szerelmes. de úgy igazán. az első óvodában volt. azt kivételesen viszonozta az illető, és olyan kis puppy love volt köztünk. a második az általános iskolában volt, de viszonzatlan. a harmadik középsuliban volt, szintén viszonzatlan. amúgy fun, hogy az egykori óvodás szerelmem és legjobb barátom középsuliban fel sem ismert, mintha levegő lennék xd
a negyedik most egyetemen, úgyszintén viszonzatlan, ugyanis van barátnője. az ált. isk.-i és középsulis emberkéknek bevallottam az érzéseim, és úgy lettem visszautasítva, az egyetemi pedig egy beszélgetés közben buktatta le magát.

basszam meg, igazán el kéne fogadnom, hogy kibaszottul ronda vagyok, és a szarnak sem fogok kelleni. legjobb barátnőm szerint csak jó az ízlésem, hogy mindig azokat fogom ki, akikkel így járok. de a picsa essen bele az ízlésembe, ha kutyás öregasszonyként fogok megöregedni.

lassan három hete nem alszom rendesen, max 4-5 órákat, de valamikor ez az átlag 2-3 óra közé esik. napi szinten kapok síró görcsöt, de mindekinek azt kell mondanom, hogy minden rendben van. mert mindig ezt látják tőlem. én adom másoknak a reményt, a vidámságot, a pozitivitást, ezért nekem már csak rossz napjaim sem lehetnek.
de igenis nekem sem csillámpóni az életem.
majdnem minden nap álomba sírom magam, hogy aztán felkelve ismételten motiválatlanul tengessem el a napom. ez így megy már nagyon régóta, de elegem van. nincs az az isten, hogy eldobjam magamtól az életem, ilyen gondolataim sosem lesznek, de kegyetlenül szarul esik minden.

köszönöm, hogy meghallgattatok, nektek valamiért jól esett ezeket elmondani.
boldog mikulást na meg kellemea karácsonyi ünnepeket kívánok! ^^ <3

puszi a kövi részeg!

•|KPOP Imagines|• [kérések;ZÁRVA]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant