Légi útitárs (Szünetel)

Felszállástól leszállásig

Még szinte az ablakhoz se fordultam, amikor megszólított.

~Ahm... gondolom nem egyedül utazol, ugye?-a hangjában érezhető volt, hogy tart attól mit fogok reagálni a hirtelen beszélgetés kezdeményezésére.

~Tényleg nem, a családommal jöttem.-felelem miközben felé fordulok.

~A ti jegyeitek sem egymás mellé szólnak ugye?

~Igen. Veled is ez a helyzet?

~Igen. Csak nekünk volt annyi szerencsénk, hogy két jegy egymás mellé szól így a hugom az anyukánk mellett tud ülni. Még kicsi úgyhogy nem lenne jó ha egyedül ülne.

~Persze érthető. Még jó, hogy volt ennyi szerencsétek.

~Amúgy most utazol elősször repülőn?

~Most utazok először külföldre, úgyhogy igen.-válaszolom nevetve.-Mert? Ennyire meglátszik?

~Nem, dehogy.-majd elneveti magát-Jó, csak egy kicsit, mert hát... kicsit feszengve ülsz a székedben. Ebből gondoltam.

~Hát akkor jól gondoltad.-eközben még mindig nevettem.

~Adjak egy jó tanácsot?

~Mi volna az?

~ Először is, nézd végig figyelmesen a tájékoztató videót.-majd egy kis képernyőre mutatott ami velünk szemben, a mennyezetről lógott le.-Másodszor, amikor ülsz mindig legyen bekapcsolva a biztonsági öved.

~Hisz ez két dolog volt.-hülyítem, majd mind a ketten szakadunk a nevetéstől.

~Jogos, és csak, hogy fokozzam még van egy harmadik tanácsom. Mindig kövesd azt amit a pilóta és a stewardessek mondanak, ennyi.

~Rendben, köszi. Bár az utóbbit magamtól is kitaláltam volna.-majd halványan rá mosolyogtam.

~Jó ezt sejtettem.-majd ő is elmosolyodott.-Amúgy Edward Graham vagyok, ha már így összeismerkedtünk.-nézett rám csillogó szemekkel.

~Oh tényleg, Bella Evans vagyok.-majd ugyanolyan tekintettel nézek rá ahogy ő rám.

Egyszer csak megszólalt a pilóta a mikrofonból. Elmondott minden fontos tudnivalót, majd lassan elkezdett gurulni a gép.
Ahogy felszáltunk az valami hihetetlen érzés volt. Csodás volt, ahogy a felhők fölött száltunk, teljesen magával ragadot.
Egész úton az ablakra szegeztem a tekintetemet, vagy ha épp nem a tájat csodáltam akkor Edwarddal beszéltem.
Egész jól eltársalogtunk és meglepő módon sok mindenben hasonlítottunk. Első látásra nagyon kedvesnek, figyelmesnek tűnt, ilyen fiúkkal elég ritkán talákozok.

Három óra út után hamarosan elkezdett ereszkedni a gép és igazából akkor tudatosult bennem az, hogy egész úton csak beszéltünk.
Ahogy szált le a gép látni lehetett a tengert aminek a színe valami eszméletlen volt. A kék minden árnyalatát meg lehetett találni benne. Mikor végleg leszállt a repülő fogtuk a cuccunkat és elköszöntünk.

~Akkor viszlát Bella, jó volt veled tölteni az utat.

~Igen, én is jól éreztem magam. Hát... akkor szia.

~Szia.-majd elindultunk mind a ketten a kijárat felé, hogy megkeressük a családunkat.

Olyan érdekes, mintha mindig is ismertem volna. Még soha senkivel nem beszéltem első találkozáskor ilyen lazán és önfeledten.