Légi útitárs (Szünetel)

Gondolatok

Amikor visszaértem a szüleimnek szerencsére nem tűnt fel semmi. Próbáltam minél inkább elrejteni az érzéseimet és egész jól sikerült is.

A szüleimmel és a batyámmal próbáltuk a napunkat minél tartalmasabban tölteni mivel, hogy másnap már utazunk is haza. Személy szerin én maradnék itt még egy keveset, de az sajnos nem lehet.

Délután még utóljára elmentünk a városközpontba ahol még vettem emlékbe egy karkötőt, amin a sziget neve szerepelt ahol, nyaraltunk.

Már késő este volt, ahogy visszaértünk a szállásunkra és még össze is kellett pakolnunk. Úgyhogy az este nagyon kapkodós volt. Miközben raktam el a ruháimat csak Edwardon járt az eszem. Akárhogy próbáltam másra gondolni, folyton azok a dolgok ismétlődtek a fejemben amiket mondott.

"Tudom rövid ideje ismerjük egymást..."
"...már most kedvellek..."
"Nagyon fontos vagy nekem..."

Kezdtem már azt hinni, hogy a valóságban hallom a hangját. Eközben már szinte magam előtt láttam, ahogy meredten a szemembe néz. Ebből a furcsa állapotomból az zökkentet ki, hogy valaki megrázta a vállamat és a nevemet mondta.

~Bella..., jól vagy?

Hirtelen felkaptam a fejem. Látom, hogy a bátyám az, aki úgy nézett rám, mint egy nem normálisra.

~Igen... mi az?

~Ezt én kérdezhetném. Még is mi van veled?

~Ezt, hogy érted?

~Úgy értem, ahogy mondom. Mi van veled? Csak mert már egyszer bepakoltál, utána meg mindent kiszedtél a bőröndödből, majd most meg pakolsz mindent vissza. És eközben végig meredten bámulsz a semmibe.

Próbáltam összeszedni a gondolataimat, majd rájöttem, hogy igaza van. Én sem értettem, hogy még is mit csinálok.

~Nem... tudom.-válaszolok a kérdésére, olyan határozatlansággal, hogy még kérdésnek is elment volna.

~Most komolyan, valami bánt vagy történt valami, amit nem mondasz el?

~Nincs semmi, csak rossz, hogy holnap már megyünk haza. Meg már kicsit fáradt is vagyok.

~Hát jó. Mondjuk ezt megértem.

Csodáltam, hogy ilyen könnyen leszált rólam, de nem bántam. Annyira nagyot nem hazudtam, mert tényleg fáradt voltam. Így gyorsan most már rendesen bepakoltam és utána rögtön le is feküdtem. Próbáltam teljesen kiüríteni a fejemet, több kevesebb sikerrel. Végül nagy nehezen álomba merültem, de a gondolataim oda is követtek...