Légi útitárs (Szünetel)

Nem értelek

Hosszas néma csend után végre megtörte a csendet.

~Ezt te most komolyan kérdezed Bella?

~Még is mit?

~Hát komolyan nem érted miért akadtam ki?

~Igen.-kissé bizonytalanul válaszolom.-Komolyan nem értem mi bajod van.

~Elmondjam?

~Igen, annak nagyon örülnék ha végre kinyögnéd.

~Az a bajom, hogy egy vadidegen sráccal beszéltél az egész repülőút alatt, a tegnapi nap nagy részét vele töltötted és most is órákon keresztül vele beszélgettél. Úgy töltesz el vele egy csomó időt, hogy nem is ismered.-olyan felháborodással mondta, hogy az már rémisztő volt, soha nem látni őt ilyennek.

~Tudod ez a lényege az ismerkedésnek. Amikor találkozol vele még egy vadidegen és azért kell megismerned, hogy utána már több legyen mint egy ismeretlen.-már én is fel voltam háborodva, mert nem tudtam elfogadni amit mondott.

~Jah, mondhatnánk, hogy neked van igazad, de pont egy utazás alatt kell össze ismerkednek valakivel.

~Ennek semmi értelme hogy egy kalap alá teszed ezt a két dolgot. Semmi közük nincs egymáshoz... és neked sincs sok közöd hozzá. Miért zavar ez téged ennyire?

Pár másodpercig néma csönd volt, majd kirobbant a bátyámból a válasz.

~Mert a húgom vagy és féltelek.

Nem tudtam mit felelhetnék erre, az elmúlt két napban soha nem tudom. Egy pillanatra kitisztult a kép, de utána újra elhomályosult. Azért nem bírja azt, hogy megismerek egy srácot a nyaralás alatt, mert félt engem tőle. De valahol ugyan úgy furcsa a viselkedése, soha nem féltett még semmitől.

~Asszem értelek..., de valahol mégsem... Mostanában nagyon más vagy. Hogy, hogy féltesz?

~Valahol mindig is féltettelek.

~Én ezt eddig nem igazán láttam rajtad.

~Mert most elősször kellett kimutatnom, eddig nem volt semmi olyan amitől jobban kellett volna féltselek.

~Most pontosan mitől féltesz?

~Csak attól, hogy átver az az Edward. Mert akkor egyúttal kihasznál és fájdalmat okoz neked.

~Jó persze megértem ennek a veszélye tényleg fennálhat, de ez akármikor megtörténhet.

~Persze ez igaz. Mindegy is. Csak annyit kérek, hogy légy óvatos és vigyázz magadra.

~Így is úgy is ügyelnék erre.

~Rendben, ennek örülök.-ahogy ezt mondta nem igazán tűnt úgy, mint aki tényleg örülne, nem lehet leírni, hogy milyen érzelem látszódott rajta. Talán félelem, düh, nyugtalanság, idegességnek az egyvelege.

Az éjszaka hátralevő részében sem aludtam semmit, végig ezen a beszélgetésen agyaltam, és Will viselkedésén. Nem mondott el mindent azt tudom, de akárhogy is agyaltam nem tudtam rájönni mi lehetett az amit nem adott ki magából. Úgy kéne megértenem, hogy van egy ködös rész a beszélgetésben. Így képtelenség értelmesen átbeszélni a témát és a legfontosabb, hogy megértsem a bátyámat...