Ha nincsenek határok, ki állít meg, ha túl messze futunk?
Távolban ringó, különös tárgy, mely az újdonság bódító szelével árasztotta el érzékeim. Mágnesként vonzott magához, s én hagytam, hadd vigyen az ár, el, messzire az otthonomtól; oda, ahol vihar tombolt.
Fekete ég alatt küzdő,apró bárkát dobált felém a szél, rajta különös lényekkel. Ahogy a távolbólfigyeltem kétségbeesetten szaladgáló alakjukat szerte a fedélzeten, valamimegmozdult bennem. Hasonlítottunk, s mégsem voltunk egyformák. Én otthonéreztem magam a vízben, míg ők rettegtek; sikolyaik szétfutottak és elvesztekaz ordító szélben. Gyengének tűntek, védtelennek, s a bennem tátongó űr egyrecsak azt súgta, meg kell mentenem őket.
YOU ARE READING
Viharhozó
Short Story"Az óceán mélyén születtem, sós vizet lélegeztem. Tüzet gyújtottak bennem, majd hagyták, hogy felperzseljen. Villámot fogtam a kezeimbe, s hagytam, hogy ereje folyjon ereimben. Óceán vagyok. Tűz vagyok. A tomboló Vihar vagyok." Rövid történet naivit...
