Mind emlékszünk az érzésre, mikor először tapasztaltuk meg saját hatalmunk. Az erőt és azt a különös érzést, hogy bármeddig elmehetünk, ha valakit bántani akarunk. Amikor azt akarjuk, hogy igazán fájjon.
Először megrészegít, még többet akarunk.
Aztán?
Aztán már nem ismerjük fel azt a sötét, elmosódott alakot, aki a tükörképünk helyén áll.
Talán ez történt velem is. Tüzet gyújtottak bennem, majd hagyták, hogy felperzseljen. Futótűzként gázoltam át mindenkin, azt akartam, hogy szenvedjenek. Hogy veszítsenek el mindent, ahogy én is. Hogy ne maradjon semmi, amibe kapaszkodhatnak, hogy ne menekülhessenek önnön mocskuktól.
De most mégis én fekszemmegtörten a hamuban, rettegve attól, amivé lettem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Viharhozó
Kısa Hikaye"Az óceán mélyén születtem, sós vizet lélegeztem. Tüzet gyújtottak bennem, majd hagyták, hogy felperzseljen. Villámot fogtam a kezeimbe, s hagytam, hogy ereje folyjon ereimben. Óceán vagyok. Tűz vagyok. A tomboló Vihar vagyok." Rövid történet naivit...
