A harag nem gyengeség, csupán van nála nagyobb erő...
Nem tudtam felkelni, talán nem is akartam. Csak feküdtem saját lángoló gyűlöletem hamvaiban, tenyerem mögé rejtőzve a pusztítás elől. Az óceánba képzeltem magam, de már nem térhetek oda vissza, az már nem az én világom. Szörnyeteggé váltam, melyet a víz kivetne magából.
Akár a tenger, nagy, sós könnyekkel akartam sírni, de nem maradt már semmim belőle, felszáradt a lángokkal. Egyedül maradtam a fájdalommal, s a mardosó ürességgel, mely nem tudott kiszakadni belőlem. Fojtogatott a néma táj, kínzott a pokoli forróság.
S mintha az ég meghallotta volna hangtalan szenvedésem, hamuval borított testem nagy, hideg cseppek pöttyözték be.
Valaki mégis siratengem.
YOU ARE READING
Viharhozó
Short Story"Az óceán mélyén születtem, sós vizet lélegeztem. Tüzet gyújtottak bennem, majd hagyták, hogy felperzseljen. Villámot fogtam a kezeimbe, s hagytam, hogy ereje folyjon ereimben. Óceán vagyok. Tűz vagyok. A tomboló Vihar vagyok." Rövid történet naivit...
