17.

72 19 1
                                    

Az eget fekete felhők borították be, ólmos sötétség telepedett rám. A fentről hulló kövér cseppek lassan futottak végig rajtam, elmosva a hamut és az emberek mocskát; újra lélegezhettem, s kővé dermedt tagjaimba lassan kúszott vissza az élet. Végigfutott rajtam a hideg, ahogy a feltámadó szélben olyat éreztem közeledni, mit eddig soha. Valami hatalmasat, fenségeset.

Fényvillanás szelte ketté az eget, robajlásába beleremegett a föld. Tekintetem az égre szegezve feltápászkodtam, tétova léptekkel indultam a fenyegető forgatag felé, ám újabb villáma térdre parancsolt.

Fejet hajtottam hát, s vártam.

ViharhozóTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon