A külvilág megpróbál majd elnyomni, olyannak beállítani, mint amilyenek nem is vagyunk. Mindez akkor válik igazzá, ha mi magunk is elhisszük.
Megszűnt körülöttem egy pillanatra a valóság. Nem létezett, csak a mélyről feltörő morajlás, a lángok vörös fénye, és a mindent felemésztő forróság. Egy elnyomhatatlan érzés, mely belülről szétfeszít, megéget és kitörni vágyik. Forgott velem a világ, nem kaptam levegőt. A hatalmába kerített, s csak egyetlen gondolat kavargott bennem a haragos tűznél is fényesebben.
Érezni akartam a szenvedésüket. Látni akartam, ahogy menekülnek, miközben elveszem mindenüket. Hallani akartam sikolyaikat, ahogy a sárban csúszva az életükért könyörögnek.
Éhes tűzóriásként emelkedtem ki ketrecem porladó rácsai közül. Hatalmasabban, erősebben, mint a tengerben valaha.
Ahogy körbenéztem, mozdulatlanná vált a világ. Az emberek félelemtől elkerekedett szemmel meredtek rám. Rájuk emeltem perzselő tekintetem, s egy lélegzet erejéig csak álltunk. Az ember szóra nyitotta volna száját, esdeklőn felém nyújtotta karját, de a bocsánat ideje már lejárt.
Kirobbant a lángtenger.
YOU ARE READING
Viharhozó
Short Story"Az óceán mélyén születtem, sós vizet lélegeztem. Tüzet gyújtottak bennem, majd hagyták, hogy felperzseljen. Villámot fogtam a kezeimbe, s hagytam, hogy ereje folyjon ereimben. Óceán vagyok. Tűz vagyok. A tomboló Vihar vagyok." Rövid történet naivit...
