Újabb ikrek marvel ff. // Befejezett

3. rész

A csapat ki is ment, ami miatt csak ketten maradtunk meg a két eszméletlen.

-- Miért én maradtam? - Ez nagyon érdekelt.

-- Mert a fiúnak hasonló szuper ereje van, mint neked. Tőled is vennék vért, hogy lássam, hogy ugyanaz-e. Ha nem okoz gondot.

-- Dehogy.

Bruce elővette a szükséges dolgokat és levette mindenkitől a vért, még tőlem is. Én végig csak a lányt tudtam nézni. Valami nagyon megfogott benne.

-- Délutánra meglesznek az eredmények - törte meg a csendet. - Addig nyugodtan elmehetsz. Majd üzenek mindenkinek.

-- Rendben, sziasztok! Jó munkát!

-- Köszi, szia! - felelték mindketten.

Töprengve hagytam el a labort. Folyamatosan Ly járt a fejemben. Gondoltam, hogy így becézem, mert ez nagyon aranyos.

~~~~~

Mióta elhoztuk az ikreket, eltelt 2 nap. Azóta kiderült, hogy Camben olyan szérum van, mint bennem, csak megspékelve pár dologgal, amiket még nem tudunk, hogy mik. Majd megkérdezzük, ha felébred. Ly-ről azt tudtuk meg, hogy képes láthatatlanná válni és képes gyógyítani, de ezeket már láttuk, meg egy ismeretlen dolog, amit nem tudunk. Ma viszont nagyon jó dolog történt. Felébredt az egyikük. Reméltem, hogy Alyssa, de szomorúan vettem tudomásul, hogy a testvére.

-- Mi történt? - kérdezte zavarodottan Cam.

-- Nyugi, biztonságban vagytok - nyugtattam meg. - A húgod a másik ágyon van, eléggé kiütötte magát, amikor meggyógyított téged.

-- Hogy mit csinált? - szaladt magasba mindkét szemöldök és rémültség jelent meg az arcán. - Bele is halhatott volna a hülye! - már kiabált olyan dühös volt.

Egyből lemászott az asztalról és a húgához ment. Néha megimbolygott, de amint odaért egy puszit nyomott a homlokára.

-- Hogy van? - kérdezte aggódva. - Ugye fel fog ébredni?

--Persze, csak nagyon kimerítette a gyógyítás. Nagyon mély sebed lehetett, hogy ennyi energiát felhasznált hozzá. Nem tudni mikor ébred fel, de ki kell pihennie magát - nyugtatta meg ezúttal Banner. - Ha, pedig nem baj, akkor kérdeznénk pár dolgot, Főleg a képességeitekről.

-- De azt előre leszögezném, hogy mi nem olyan vagyunk, mint a Hydra. Mi tényleg a jók vagyunk és csak segíteni akarunk. Elhiszem, hogy nem nagyon bízol meg még bennünk, ezért nem muszáj most azonnal válaszolni. - Muszáj volt ezt elmondanom neki. Nem akartunk semmit se ráerőltetni.

-- Mivel vigyáztak a húgomra és neki nem esett baja, maguknak köszönhetően, elmondom. Mit szeretnének tudni? - Tipikus testvéri védelmezés, ami nagyon sokat ér. Tényleg nagyon szeretheti, ha így védelmezi.

-- Hát - töprengett a doki -, főleg a képességeiteket, de ha nem baj a történetetek is, hogy hogyan lettetek mutánsok stb.

-- Rendben. Én egy szuperkatona vagyok úgymond. Gyorsan regenerálódok, kivéve, ha nagyon mély és súlyos sérülést kapok, akkor nagyon lassan vagy már nem is gyógyul be. Gondolom ezért is használta ezt a képességét rajtam Aly. Nagyon erős vagyok és a reakcióidőm nagyon kevés. Aly, pedig képes láthatatlan lenni, gyógyítani, mint már láthattátok, nagyon jól harcol és képes telepatikus dolgokra. Mivel ikrek vagyunk, nagyon szoros közöttünk a kapcsolat, ezért velem tud a legkönnyebben beszélni telepatikusan, meg én is hallom az ő gondolatait, de nem mindegyiket. Meg, tud mások fejében turkálni, ha jól tudom, de ehhez ugye ő ért nagyon. Ezek a képességek születésünk óta megvannak. - Itt nyelt egy nagyot.  - Anyánkkal éltünk egészen 1 évvel ezelőttig. - Látszott rajta, hogy ez egy fájó emlék számára. - Akkor támadtak ránk a Hydra katonái. Anyát... - tartott egy kis szünetet - megölték. Csak ketten maradtunk és meg kellett óvnom a húgomat. Ő a legfontosabb számomra a világon. Anya utolsó mondatai azok voltak, hogy ne fedjük fel a képességeinket, hogy szeret minket és, hogy vigyázzak a húgomra. Az utóbbi nem is volt kérdés.  Egy éve bujkálunk és folyamatosan költözünk. Ami a bevásárlóközpontban történteknek, meg se kellett volna történnie. Nem voltunk elég óvatosak, ami az én hibám - nézett maga elé a semmibe meredve.

-- Nem tudod, hogy miért üldöztek ennyire titeket? - tettem fel a kérdést mindenki helyett.