Újabb ikrek marvel ff. // Befejezett

32. rész

Szerencsémre, ő végig ott volt velem ez alatt a három hónap alatt, az ellenére is, hogy mennyire elcsesztem. Mondjuk ha ő nem lenne, ennél is szarabb állapotban lennék, az egyszer biztos.

Egyik reggel, ami ugyanúgy telt, mint eddig mindegyik, Buck nagy izgalommal jött be a szobámba.

-- Mi történt? - kérdeztem egy kicsit ilyedten, de izgalom is bújkált bennem, hátha jó hír.

-- Megvan - lihegte, gondolom mert futott.

Több se kellett nekem, egyből kiszaladtam a szobámból és nappali felé vettem az irányt, ahol nagy valószínűséggel összegyűlt a csapat. A legjobb barátom szó nélkül követett és próbálta tartani velem a tempót több-kevesebb sikerrel. Amint megérkeztem, meglepődve tapasztaltam, hogy senki nincsen a helyiségben. Alig vártam, hogy utolérjen a barátom és megmagyarázza a helyzetet.

-- Akartam szólni, de elég hamar elindultál, anélkül, hogy végigmondtam volna. A tárgyalóban vannak. Legközelebb várd meg, míg végigmondom, akkor is ha nagyon megörültél - tanácsolta bölcsen.

-- Rendben - mondtam és már siettem is az említett hely felé.

Magam előtt láttam ahogy a barátom hitetlenkedve, de mosolyogva rázza a fejét a reakciómra. Ezt inkább figyelmen kívül hagytam és a tárgyaló felé igyekeztem, ahogy csak tudtam. Amint benyitottam, a többiek érdeklődő szempárjaival találtam szemben magamat. Meg persze egy hitetlenkedő és egyben dühös szempárral is. Ez Tonyé volt, természetesen. Azóta az eset óta nem tudott velem megbékélni. Mondjuk meg is értem, mivel az elején, mikor bevalottam neki, hogy szerelmes vagyok a lányába, a lelkemre kötötte, hogy ne bántsam meg, ami meg a legfontosabb, hogy óvjam meg az életem árán is. Én, meg nem tartottam be, ezért nagyon is megutált. Csendben helyet foglaltam volna, mikor is megszólalt.

-- Te mégis mit keresel itt, Jégkirálynő? - kérdezte merő gúnnyal a hangjában, miközben felhasználta az elmúlt időszakban az általa megkedvelt gúnynevem.

-- Ugyanannyi jogom van itt lenni, akár hiszed, akár nem - feleltem egyszerűen és helyet is foglaltam, remélve, végre békén hagy egy időre legalább.

-- Mielőtt megszólalnál, sűrgősen meg kell beszélnünk, hogy hozzuk vissza Alyt - nézett szúrósan a zsenire, de abból a pillantásból én is kaptam rendesen Natashától.

Az egész csapat pikkelt rám a történtek után, persze jogosan. Egyedül Natben volt annyi, hogy kásőbb félrehívjon és megkérdezze, mi is történt. Emiatt ő az egyetlen, aki megérti, hogy mit miért is tettem. Persze ő is eléggé leszúrt, hogy mit tettem, mivel lett volna jobb megoldás is erre. Most, hogy megtaláltuk, nem kérdés, hogy el fogok neki mondani mindent.

-- Na, skacok, az a helyzet, hogy Oroszországban van, azon belül is egy Irkutszk nevű városban, ahol nagy eséllyel egy nagy bázis van. Rendesen fel kell készülnünk, nehogy elbukjunk. Itt ez szóba sem jöhet. Nincs B terv, csak is A. Két lényeg van. Hogy kihozzuk őt épségben és, hogy közben senkinek ne legyen baja közülünk. Értve vagyok? - Nagyon szigorúan fogalmazott, de most ide nagyon is ez kellett. Mindenki egyszerre helyeselt, én viszont ez után nem tudtam megállni, hogy ne szólaljak meg.

-- Hasonló taktikát használunk, mint a legutóbbi nagy Hydrás bevetésen. Több bejárat van, szóval több csoportra oszlunk és több oldalról támadunk. Ha minden jól megy, akkor a közepén találkozunk és óvatosan felderítünk mindent - kezdtem ecsetelni a tervet, de a régi jó barátom közbevágott.

-- Bocsi, hogy közbeszólok, de egy dolgot le kell tisztáznunk - kezdett bele Buck. - Lehet, nagy esély van arra, hogy törölték, vagyis nem emlékszik az előző életéből semmire. Ha, pedig mégis emlékszik nagyon dühös lehet és élettelen belülről. Sok ideje csak maga van ott, rossz emberek között. Azt hiheti, hogy nem kerestük. Ezért is kell mindenkinek óvatosnak lennie. Mindenkinél kell lennie egy adag jó erős nyugtatónak, ha ellenkezne, akkor elkábítjuk és úgy hozzuk el. Rendben? - várta a megerősítést, mire mindenki bólintott.

-- Tíz percet kaptok, hogy elkészüljetek, nem vesztegetjük az időt - adta ki a parancsot Tony és már el is hagyta a tárgyalót.

Én sem tétlenkedtem, egyből készülődni siettem. Végre megmenthetem a szerelmet, aki már nagyon hiányzik nekem. Nélküle, mintha nem lenne értelme az életemnek. Lehet, hogy nagyon elcsesztem, de helyre akarom hozni és sikerülni is fog. Muszáj bizakodnom, máskülönben nem fog menni. Inkább nem is agyaltam tovább, hanem készülődtem. Amint felvettem a ruhám és a kezembe vettem a pajzsot, majd indultam volna a nappaliba, mikor megláttam egy nyakláncot az éjjeli szekrényemen. Még én adtam Alynek, mielőtt öszejöttünk volna. Egy madár van rajta, kitárt szárnyakkal. Azt jelképezi, hogy mikor egyedül van, vagy fél, csak nézzen rá a nyakláncra és szorítsa meg. Gondoljon arra, hogy szárnyal és semmi sem állhat az útjába. Nem sokkal az után, hogy szakítottam vele, találtam meg a bejárattól nem messze. Talán a távozása közben dobhatta el. Nem tétlenkedtem, az egyik zsebembe csúsztattam, hogy amint lehetőségem lesz rá, odaadom neki. Hátha jobb lesz tőle a helyzet. 

Amint kész lettem, már tényleg siettem is lefelé. Tony és Nat már lent voltak és nemsokára a többiek is ideértek. Nem húztuk az időt, gépre pattantunk és már indultunk is a megmentő küldetésre. Ebben volt minden reményem, mert ha most elbukunk, nem csak én roppanok össze, hanem Tony, Cam és a többiek is. Az egész út feszültséggel telt. Tudtuk, hogy nagy tétje van és képesek voltunk mindent feláldozni a cél érdekében. Akár az életünket is.

Olyan furcsa, hogy nemrég érkeztek az ikrek és hamar be is lopták magukat a szívünkbe, már az első pillanattól. Főleg Aly az én szívembe magát. Azt hiszem már az első pillanattól beleszerettem és a mai napig őrületesen szeretem. Ezért mindenképp megéri küzdenem, mert tudom, mélyen legbelül, hogy ő is így érez.

Az elmélkedésemből az rázott ki, hogy megérkeztünk, vagyis indulhatott a küldetés, amit nem szabad elbuknunk.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok idő után hoztam csak részt, de most jött el az ihlet ideje és remélem nektek is tetszik. Most már tényleg próbálok nem havonta részt hozni.