Újabb ikrek marvel ff. // Befejezett

38. rész

Olyan érzés kerített hatalmába, amit már régen tapasztaltam. Ez a nyugalom volt. Békés hangulat vett körül minket és totál kizártuk a külvilágot, de ez így volt jó.

-- Na, de menjünk vacsorázni, mert ha jól tudom, te ma még semmit nem ettél - nézett rám dühösen először apa, majd a bátyám is.

-- Oké... - adtam meg magamat, de a folytatásnál elakadtam. Hirtelen furának tűnt apának szólítani, de a Tony sem lett volna megfelelő.

-- Hívhatsz Tonynak is, ha zavaros még az apa - segített ki, miután látta az elbizonytalanodásomat.

-- De, szívesen hívlak apának, csak kell egy kis idő, mire megszokom, bocsi - néztem rá sajnálkozva,

-- Semmi baj, ez egy darabig ilyen lesz - vonta meg a vállát, majd felállt a szőnyegekről és felhúzott engem is. - Viszont most eszünk, mert te mindjárt összeesel - szúrt le, mert megszédültem egy kicsit a felállás közben.

-- Rendben.

Az előbb megbeszéltek után, a konyha felé vettük az irányt, szerencsémre apa tartott oldalról, így nem estem össze. Amint beértünk a kívánt helyiségbe a hasam egy hatalmasat kordult a mennyei illatokra reagálva. Ezen, persze csak mindenki felnevetett.

-- Valami baj van? - aggodalmaskodott Steve látva, hogy apa segít menni.

-- Közöd? - bunkóskodtam. Lehet nem volt tőlem rendes húzás, de nem tudtam túltenni magamat a reggeli incididensünkön.

-- Csak szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e veled, mert nem nagyon tudsz megállni a lábadon, de ha már ez is baj őfelségének, akkor bocsánat! - kapta fel a vizet és kiviharzott a helyiségből.

A többiek mind csodálkozó tekintettel vizslattak, én pedig csak egy intéssel elintéztem, hogy mindegy. Nem akartam senkivel sem megosztani a bennem zajló vihar részleteit, még apával és a bátyámmal sem. Gondoltam mindenkinek jobb lesz így.

Az étkezés hátralevő részét csendben töltöttük, aminek nagyon örültem. Sajnos, amint végeztünk, elég sok dühös és aggódó tekintetek kereszttüzében találtam magamat. Így muszáj volt válaszokat adnom.

-- Mi történt? - indított egyből Nat. Ki más?

-- Összevesztem vele és még nem tudok engedni neki. Ennyi - feleltem egyszerűen és reménykedtem, hogy nem kérdez bele senki.

-- Min vesztetek össze? - húzza fel a szemöldökeit érdeklődően a másik barátnőm.

-- Hogy nem hallgatom meg - adtam meg a választ, ami tulajdonképpen igaz volt, de nem az egyetlen indok.

-- Ennyi? - kérdőjelezett meg most Clint.

-- Igen - sóhajtottam egy nagyot, majd felálltam az asztaltól azzal a szándékkal, hogy folytatom az előbbi tevékenységem, amire természetes rá kell cáfolni mindig.

-- Nem mész te sehová! - szólt rám erélyesen apa. - Az előbb majdnem összeestél, mert nem ettél semmit és úgy edzettél órákat. Ez nagyon nagy felelőtlenség. Úgyhogy most nem mész oda vissza. Viszont fel tudok ajánlani egy jó programot neked az edzés helyett - húzta szemét mosolyra az ajkait. - A két barátosnéd nagyon hiányolt, szóval elmehetnél velük vásárolni - dobta be az aduászt, amire a csajok miatt nem mondhattam nemet, mert ígyis-úgyis elrángatnak. 

-- Jejj - lelkendezett a két lány, én meg egy újabb nagy sóhaj után beadtam a derekam.

-- Csak adjatok tíz percet, míg elkészülök, utána mehetünk - mondtam, majd a szobám felé igyekeztem.

Erőt kellett gyűjtenem, hogy kibírjam a több órás vásárlást. Gyorsan felvettem a legelső ruhákat, amik a szemem elé kerültek, majd elindultam a konyha féle újfent. Nem sokkal később már a kocsiban ültünk, ezzel az alkalommal Cam nem tartott velünk, fiús napot tartanak addig, míg mi lányosat. A bevásárlóközponthoz való megérkezés pillanatában tudtam, hogy hosszú menet lesz, de a vásárlás végére jobban éreztem magamat, felfrissülve. Talán mégis jó ötlet volt.

Visszaérve a toronyba, a kanapén videójátékozva találtunk rá a fiúkra, akik nem nagyon akarták elszakítani a tekintetüket a képernyőről, majd Jamie reakciójára, mégis ránk néztek.

-- Azta, nagyon durva lett a hajad! - füttyentett egyet. Kezdi eltanulni a többiektől az ehhez hasonló dolgokat.

-- Köszi - csavargattam kicsit zavarban az egyik színes hajtincsemet.

-- Miért pont rózsaszín? - megint apán volt a sor, hogy megkérdezze.

-- Nem tudom. Erre most tényleg nem tudok választ adni. De megyek is kipakolni, mivel elég sok dolgot vettünk - forgattam meg a szememet az utolsó mondatra, Natre és Wandára nézve.

Nem csak a hajamat festettem be új színre, de sok gondolkodás után, egy új tetkóm is lett. Két dátum, közöttük kötőjel. Az egyik, mikor a Hydra elrabolt, a mésik pedig, mikor kimentettek. Sajnos nagyon meghatározó volt számomra az az időszak, de el kell fogadnom, hogy ez történt és én leginkább a tetkókkal teszem meg. Segítenek, hogy sose felejtsem el és ez ösztönözzön arra, hogy jobb ember legyek, erősebb.

---

Fél év múlva

Eltelt fél év és még mindig ugyanaz a helyzet. Nem voltam képes meghallgatni a kapitányt és szerintem már nem is fogom. Egy hónappal a rémálmos incidensünk után elkezdett szép apránként megváltozni, egyre jobban. Senki nem tudta hova tenni, nem értettük, hogy minek a hatására, egyedül én sejtettem, de inkább nem tettem szóvá. Manapság már rá sem ismerni néha. Nagyon elszomorító, beadja nekem, hogy halálosan szerelmes belém, majd nagyjából amint teheti lelép egy másik nővel, aki nem akárki. Szerencsére nem maradtam magamra. Lehet, hogy apa, a bátyám, a lányok és a többiek is mellettem voltak, de aki a legtöbb segítséget nyújtotta, az Jamie barátom volt. Ő jelentette számomra a békét. Szó szerint minden este hosszú órákat töltöttünk az erkélyen, volt hogy csak hallgattunk, de sokszor beszélgettünk is. Mindketten meséltünk egymásnak, mert még nem fogytunk ki belőle. Így próbáltuk átvészelni ezeket a változásokat. Ő nagyon kiborult a barátja miatt, mert nem ilyennek ismerte. Nem akarta elhinni, velem ellentétben. Viszont, ami a legfurcsább, hogy most nem úgy viselkedett, mint múltkor. Most sokkal őszintébbnek tűnt, hogy boldog és teljes szívből szerelmes, közben bunkó, titkolózó velünk. Valamennyire sikerült túltennem magamat rajta, de ő volt az első nagy szerelmem, szóval sose fogom tudni teljesen elfelejteni sajnos. A többiek élik tovább a mindennapjaikat. Nat és Bruce egyre közelebb kerültek egymáshoz, szinte forr köztük a levegő, de nem akarják bevallani egymásnak az érzéseiket. Wandával már kiterveltük, hogy ezen segítünk. Apával a kapcsolatom még szorosabb lett, aminek szintén nagyon örültem. Rengeteg támogatást nyújtott és legszívesebben megölte volna a kapitányt, mert bántotta a lányát. Meg is jegyezte nekem, hogy ezt már letisztázta vele az elején. Hát, majd eldől mi lesz. Cam boldogságának meg egyre jobban örülök, nagyon jól megvannak a boszival, szóval mindenki boldog, engem kivéve. Hiányzik valami az életemből, amit nem tudok megmagyarázni.