Újabb ikrek marvel ff. // Befejezett

12. rész

A rakodásomat egy kopogás zavarta meg.

-- Szabad! - kiabáltam ki, mire az illető benyitott.

-- Szia! - lépett be az ajtón Steve. - Arra gondoltam, hogy lemegyek edzeni és téged is magammal hívlak. Megnézni, hogy mit tudsz. Meg most már ruhád is van hozzá. Mit szólsz hozzá?

Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt, hogy hogyan juthatott most eszébe, de szívesen mozgok, úgyhogy beleegyeztem.

-- Okés. Megvársz az ajtó előtt? Mert nem tudom hol van az edzőterem - kértem meg.

-- Persze, addig én is átöltözök gyorsan - ment is ki.

Egy fekete sportmelltartót vettem fel egy fekete tréning nadrággal, aminek az oldalain két-két zöld csík fut végig, hozzá meg egy fekete sportcipőt. Amint kiléptem a szobámból beleütköztem egy félmeztelen mellkasba. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, főleg, mikor felnéztem és Steve tekintetével találkozott az enyém.

-- Bocsi - kértem elnézést tiszta vörösen. Nagyon zavarba hozott a teljesen kidolgozott felsőtestével. De arra lettem figyelmes, hogy ő is rendesen végigmér, és elpirul, amint látja, észrevettem a tettét.

-- Semmi baj - nyögi ki zavarában. - Menjünk - indul meg a lift felé, viszont helyette a lépcsőt választja. - Egy kis bemelegítés nem árt - kezdett el lefelé menni, én meg csak követtem.

Amint megérkeztünk és beléptünk egy üres terem fogadott minket. Úgy látszik csak mi ketten leszünk. Jó sok gép helyezkedett el itt. Volt 2 ring, 2 boxzsák, 2 futópad, meg olyan gépek, amik egy átlagos konditeremben.

-- Mivel kezdünk? - kíváncsiskodtam.

-- Kezdjünk az alapokkal. Boxzsák. Mennyire tudsz ütni és milyen erősen. - Így odamentünk.

Odaállt a zsák mögé, hogy tartsa. Meg akartam neki mutatni, hogy nem vagyok puhány. Úgyhogy kezdésnek ütöttem egy elég erőset, amitől egy kicsit megtántorodott.

-- Azért van benned erő - jegyezte meg kicsit meglepődve.

-- Muszáj. Meg kell tudjam védeni magamat. Főleg, ha bármikor megtámadhatnak a Hydrás katonák. Nincs igazam? - kérdeztem, míg tovább ütöttem.

-- De. - Úgy hangzott, mintha elgondolkozott volna. - Elmeséled? - szólalt meg hirtelen. Nem is tudtam mire érti, de utána folytatta. - Hogy milyen volt bujkálni.

Őrlődtem. Hogy elmondjam-e neki vagy nem. Hogy érdemes-e megnyílni feléje. Végül úgy gondoltam, megbízhatok benne. Amerika kapitány nem lehet rossz ember.

-- Félelemmel teli. Folyton készenlétben kellet állnunk. Nem tudhattuk, mikor fognak támadni. A mai napig rejtelem, hogy miért üldöznek minket. Fogalmunk sincsen, hogy egyáltalán anyát miért ölték meg. Próbáltunk kutatni. Akkor tanultam meg hackelni. Még így se voltunk okosabbak. Kevés információt tárolnak mindenhol. A S.H.I.E.L.D-hez, pedig még nem törtem be. Cam folyton csak nyugtatott, hogy bármi lesz is, megvéd. Örültem, hogy tudok gyógyítani, mivel kis ideig is fájt látni, ha megsérült. A bevásárlóközpontban való találkozásunk nem az első volt a Haydrásokkal. Amikor ránk találtak, örültünk, hogy a lakhelyünket nem tudják. Így lakhattunk ott. Azon a napon, mikor találkoztunk veletek is, a pihenésre szántuk. Kicsit fel akartunk lélegezni. Csak jól akartuk érezni magunkat. Sikerült is, egészen addig, míg el nem kezdődött a harc. - Egy pillanatra abbahagytam, mire közbeszólt.

-- Cseréljünk - ajánlotta fel. - De figyelj, mert nagyot ütök.

Beálltam a boxzsák másik oldalára és folytattam.

-- Mikor ti is felbukkantatok, nagyon kiborultunk. Azt gondoltuk, hogy ti is rosszak vagytok és el akartunk kerülni titeket. Nem nagyon sikerült - mosolyogtam meg a helyzetet utólag.

-- Bánod? - zökkentett ki. - Hogy megismerkedtél velünk.

-- Nem - vágtam rá gondolkozás nélkül. - De még megbánhatom - vettem viccesre a figurát. Idegen volt nekem egy kicsit, hogy kiöntsem a lelkemet másnak, mégis megtettem. Az okát, viszont én sem tudom. Pedig nagyon zárkózott tudok lenni.

-- Mehetünk a ringbe - hagyta abba a zsák püfölését.

-- Meg akarsz velem küzdeni? - húztam ravasz mosolyra az ajkaimat.

-- Igen, viszont nem használhatod semelyik szuperképességedet - lombozta le egyből a kedvemet.

-- Miért is nem? - háborodtam fel.

-- Mert tiszta küzdelmet szeretnék. Közelharcban is jónak kell lenned, a képességeid ellenére is - adta a magyarázatot.

-- De neked szó szerint szuper erőd van. Sokkal erősebb, mint én. Tehát az esélyek nem egyenlőek - védekeztem.

-- Nem sűrűn lesznek egyenlő esélyeid az ellenséggel szemben, úgyhogy kezdjünk is neki. - És már indított is felém egy ütést, amit sikerese kivédtem. - Legalább a reflexeid jók - jegyezte meg mosolyogva, majd újra támadt.

Alig bírtam kivédeni az ütéseit, de azért sikerült. Egyszer csak a földre terített és felettem támaszkodott, mivel volt annyi eszem, hogy magammal rántsam. Azt vettem rajta észre, belevörösödött, nem is kicsit a közelségembe. Az sem segített a helyzeten, hogy csupasz bőrünk is összeért. Kihasználva a figyelmetlenségét, helyet cseréltem vele. Már én helyezkedtem el felül. A derekán ültem, amibe már én is belevörösödtem.

-- Azért korhatáros tartalmat nem kérünk - hallottuk meg oldalról Tony hangját, amitől hirtelen le is szálltam róla, majd felpattantam állásba. Utána Stevenek is segítettem felkelni.

-- Csak harcoltunk - forgattam meg a szemeimet. Próbáltam oldani az ,,enyhén" kínos szitut. - Rossz az, aki rosszra gondol - szúrtam oda, reménykedve, hogy nyertem. Tévedtem.

-- És rossz az, aki nem - vágott vissza és mindkettőnk tudta, hogy győzött. Inkább hagytam.

-- Minek köszönhetjük a látogatásodat? - érdeklődött kicsit ingerülten a szöszi.

De lehet csak beképzeltem. Stark csak egy sima edzést zavart meg, ami nagyon zavarba ejtő volt. Lehet, jobb is, hogy megjelent. Ki tudja mi történt volna, ha nem jön.